Ugyanez szóról szóra igaz mostani, október 23-án elhangzott beszédére is. (Mindezekről ld. Anno 2001 című bejegyzésünket.)
Ami az MRE pontos és helytálló állásfoglalásából véleményem szerint hiányzik, az annak a mélyebb átérzése, kiket és miképpen bántanak meg ezek az "evangélium mértéke szerinti tiszta erkölcsbe ütköző" kijelentések.
Sipos András szilágysági lelkipásztortól hallottam egy prédikációban: "bocsánatot kellett kérnem az el nem követett bűnért is, mert úgy éltem, hogy azt nekem lehetett tulajdonítani". Ám nem mondhatom, nem mondhatjuk, hogy mi magunk mentesek lennénk a lenézés, elhatárolódás, kirekesztés, kigúnyolás, peremre szorítás bűnétől - sőt.
Ilyen értelemben mi nem határolódhatunk el Hegedűs Loránt szavaitól, hanem szeretnénk felelősséget vállalni értük, és bocsánatot kérni mindazoktól, akiknek rossz érzést okoztak.
S itt nem csak azokról van szó, akikben bármilyen okból egszintenciális szorongást kelthet a kirkesztő beszédmód. Bocsánatot kell kérnünk azoktól is, akik ilyen s ehhez hasonló megnyilvánulások miatt a gyűlöletkeltőkkel azonosíttatnak.
Végezetül pedig leírjuk azt az egyszerű és csodálatos tényt, hogy a kirekesztés, az antiszemitizmus, a gyűlölet szítása is olyan bűnök, amiket Istennek Jézus által hatalma van megbocsájtani.
A társadalmi kiengesztelődést csak ilyen alapon tartjuk elgondolhatónak.
Mindezt annak a jegyében írjuk, mondjuk, tesszük, hogy magunkat is a Reformáció hagyományába tartozóknak hisszük és valljuk.
Utolsó kommentek