HTML

Szelíd Olajfa

A befogadó Egyház Ige-központú, missziói, pártpolitika-fölötti; nem rekeszt ki, nem fordul el, hív. szelidolajfa@gmail.com A véleményeket, ötleteket, kérdéseket, gondolatokat ide várjuk.

Kommentek moderálása

A kirekesztő hangnemű kommenteket és a politikai szervezetek közleményeit nem tesszük közzé.

Utolsó kommentek

  • andrei vampiroiu: --------------- Egy szó mint száz:köszönet azoknak is akik szerint a mindatnak nincs értelme, azok... (2012.09.15. 22:27) Veled Uram, de Nélküled!
  • andrei vampiroiu: "Veled Uram, de Nélküled! Nincs értelme? Ó, dehogynem! "Király vagyok,Uram, a Te akartodból...Min... (2012.09.15. 21:56) Veled Uram, de Nélküled!
  • windermere: Költői kérdés - sajnos ilyen sokan vannak, akik magukat kereszténynek nevezik, "a kegyesség látsza... (2010.03.25. 17:51) 52%
  • N-drew: Pedig bizony, hogy sok értelme van. Ha valaki végighallgatta a rockoperát, akkor emlékszik az "Oly... (2010.02.17. 18:28) Veled Uram, de Nélküled!
  • Johannesz: Ez milyen felmérés? (2010.02.02. 11:57) 52%
  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Látom,hogy kicsit tegnapelőtti a post...de az aktualitása semmit sem kopott! Ugyanúgy meg kell ha... (2010.01.02. 17:03) Milyen nyelven beszélünk?
  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Mindig elkeserítő,amikor a keresztet pajzsként,fegyverként,politikai kellékként használják. Vidám... (2010.01.02. 16:55) Deviánsok
  • fűrészpor: Nem sikerült megakadályozniuk a meleg felvonulást. (2009.12.15. 09:33) Deviánsok
  • Utolsó 20

2007.11.12. 14:26 xterx

A felelősségvállalás, mint egyedüli

Ki tagadhatná, hogy mennyi jót, mennyi pozitívumot vitt bele a világba a kereszténység az elmúlt évezredekben?
Azt hiszem, erről ennyi épp elég, hiszen nem arra hívattunk el, hogy magunkat dicsérjük.

Ki tagadhatná, hogy mennyi hibát és mulasztást követett el a kereszténység az elmúlt évezredekben?
Ennél a kérdésnél sem kell túl hosszan elidőzni, hisz a tényeket mindnyájan ismerjük, vagy legalábbis sejtjük.

A leglényegesebb kérdés számomra az, hogy mit kezdünk ezekkel a tényekkel, e hibák és mulasztások tudatával, sejtésével.

A keresztény ember az élete legnagyobb ajándékának a bűnbocsánatot tartja, úgy hiszem. Ha újra vétkezik, s ha szembesül a vétekkel, átélve a szembesülés néha szinte megsemmisítő, iszonyatos fájdalmát, szégyenét, mégis szabad arra, hogy azt mondja: én voltam – mert megtapasztalta, hogy olyan Úr van mindnyájunk fölött, aki az áradó megbocsájtás maga.
Szabad rá? Úgy, ahogy a teljes kiszolgáltatottságban valaki szabad arra, hogy behúzódjon az egyetlen menedékbe.
Tehát – ha nem vállalom a tetteim felelősségét, az Isten kegyelmét teszem hiábavalóvá.

Ha ez egyetlen emberre igaz, akkor igaznak kell lennie az emberek közösségére, az egyházra, de az egyetemes kereszténységre is.
És ha nem tudjuk kimondani, hogy mi voltunk, akkor nem csak magunkat meg egymást hiteltelenítjük el, hanem Őt is.

(Sokszor a beszélgetés csak a bocsánatkérés után tud elindulni.)

Szólj hozzá!

Címkék: közösség alapelvek bocsánatkérés felelősségvállalás bűnbánat múltfeltárás


A bejegyzés trackback címe:

https://szelidolajfa.blog.hu/api/trackback/id/tr24226438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása