HTML

Szelíd Olajfa

A befogadó Egyház Ige-központú, missziói, pártpolitika-fölötti; nem rekeszt ki, nem fordul el, hív. szelidolajfa@gmail.com A véleményeket, ötleteket, kérdéseket, gondolatokat ide várjuk.

Kommentek moderálása

A kirekesztő hangnemű kommenteket és a politikai szervezetek közleményeit nem tesszük közzé.

Utolsó kommentek

  • andrei vampiroiu: --------------- Egy szó mint száz:köszönet azoknak is akik szerint a mindatnak nincs értelme, azok... (2012.09.15. 22:27) Veled Uram, de Nélküled!
  • andrei vampiroiu: "Veled Uram, de Nélküled! Nincs értelme? Ó, dehogynem! "Király vagyok,Uram, a Te akartodból...Min... (2012.09.15. 21:56) Veled Uram, de Nélküled!
  • windermere: Költői kérdés - sajnos ilyen sokan vannak, akik magukat kereszténynek nevezik, "a kegyesség látsza... (2010.03.25. 17:51) 52%
  • N-drew: Pedig bizony, hogy sok értelme van. Ha valaki végighallgatta a rockoperát, akkor emlékszik az "Oly... (2010.02.17. 18:28) Veled Uram, de Nélküled!
  • Johannesz: Ez milyen felmérés? (2010.02.02. 11:57) 52%
  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Látom,hogy kicsit tegnapelőtti a post...de az aktualitása semmit sem kopott! Ugyanúgy meg kell ha... (2010.01.02. 17:03) Milyen nyelven beszélünk?
  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Mindig elkeserítő,amikor a keresztet pajzsként,fegyverként,politikai kellékként használják. Vidám... (2010.01.02. 16:55) Deviánsok
  • fűrészpor: Nem sikerült megakadályozniuk a meleg felvonulást. (2009.12.15. 09:33) Deviánsok
  • Utolsó 20

2007.12.03. 16:05 xterx

A hit törése, a törés hite

Gábor nagymamájának története (ld. az előző bejegyzést) nem egyedi – több női visszaemlékezésben felbukkan az a momentum, hogy a koncentrációs- vagy haláltáborban meg kellett ölni az újszülöttet, mert az egész barakkot kiirtották volna, ha fölfedezik, s a kicsi amúgy sem élte volna túl a körülményeket. Iszonyatos az anyának, de iszonyatos a többi, jelenlévő asszonynak is. Számunkra felmérhetetlenül az.

Szerkesztőtárs bejegyzése nyomán határoztam el, hogy erről én is írok. Azt hiszem, hogy senki sem kárhoztatható, aki Auschwitzban, vagy a Holokauszt más, elképesztően kegyetlen helyzetében veszítette el a hitét. (Vagy aki azért nem tud hinni most, mert ez, akkor megtörtént.) Mert míg az emberi gonoszság-potenciálról kiderült, hogy meghalad minden róla szóló elképzelést, addig az isteni gondviselésről (mely nem sietett megoltalmazni pl. a fent említett nőket és csecsemőket) mi derült ki? Az, hogy más, mint amilyennek addig hittük. Vagy az, hogy nincs… Mi derült ki a szenvedőket befedező, kiáltásokat meghallgató, a gonoszakra lesújtó Úrról? Az, hogy Ő nem ilyen – vagy hogy Ő nincs. Ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani változatlanul a gondviselő és igazságos Isten képét, vagy abban kellene hinnünk, hogy a hatmillió elpusztítottnak volt valami közös bűne; vagy pedig arra kellene gondolnunk, hogy szenvedésük és haláluk mártíromság volt a világ jobbá válásáért, és az örök élet jutalmáért… Az első variáció helyből elfogadhatatlan, de ki kárhoztatná azt, aki a másodikra is azt mondja: lehetetlen, mert ekkora szenvedés, ráadásul nem önként vállalva, túlságosan nagy ár mindezért.

Mi marad annak, aki hinni akar Istenben? Marad az értetlenség. Marad, szerintem az egész zsidó-keresztény hagyományra érvényesen az a mondatocska, hogy „Uram, kihez mehetnénk?”. Marad a kereszténységnek az a tapasztalata, amire szerkesztőtárs is hivatkozik: Jézus nem maradt ki a szenvedésből, végigcsinálta, végigküszködte, mint mindazok, akiknek fájdalmait és méltatlan pusztulását még értelmezni sem tudjuk. Ez persze nem válasz, de ez a hit vékonyka lehetősége. Ugyanis soha senki nem ígérte, hogy hinni könnyű.

Hallom szinte a kérdező hangokat: pl. a Gulágról miért nem írunk? De írunk, íme. Azt gondolom, hogy aki komolyan veszi és tiszteletben tartja a szenvedő embert és annak szenvedését, az nem szelektálhat, nem mondhatja, hogy „ez előtt fejet hajtok, de az előtt már nem”. A fájdalomban mindenki magára hagyatott, segítségre és vígasztalásra szoruló. Ezt a mindenkori rászorultságot kellene észrevennie a befogadó Egyháznak, vagyis nekünk, faji, nemzeti, nemzetiségi, szociális, vallási (és egyéb!) különbségre való tekintet nélkül.

 

1 komment

Címkék: holokauszt szenvedés evangélium felelősségvállalás


A bejegyzés trackback címe:

https://szelidolajfa.blog.hu/api/trackback/id/tr77250894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kumokiri 2007.12.05. 09:54:14

Magam hálát adok Istennek, azért, hogy eddig még nem kellett ilyen helyzetbe kerülnöm, valószínűleg elveszteném az ép eszem, ha egy ilyen kegyetlen döntést kellene meghoznom. Borzasztó még elképzelni is. Az ilyen helyzetek azok, ahol nem tudsz jó döntést hozni, csak nagyon rosszat és még rosszabbat.

Hallottunk már olyanról, hogy egy családban valaki olyasmit követ el, amiért a család többi tagja a továbbiakban nem akar tudomást venni róla, úgy tekint rá, mintha nem is létezne. Atya tagadja ki a fiát például egy gyilkosság miatt, fiú nem hajlandó többé apjának nevezni azt, akiről embertelen bűn (micsoda ellentmondás!) derül ki.
Azt hiszem, bizonyos esetekben így tekintenek egyesek Istenre is. Azt mondják, nem hiszik, hogy létezhet, ha ez és ez megtörténhetett. Pedig csak borzasztóan megharagudtak Rá, úgy érzik, hogy nem tudnának megbocsájtani Neki.

Ezt csak azért írtam le, mert annyira megrázónak tartottam pl. Gábor nagymamájának történetét. Egyrészt azért a szörnyűségért, ami történt, másrészt nem kevésbbé azért, mert valaki "megtagadta" Istent. És ez nem azért rossz, mert felháboríthatna, hanem azért, mert szomorú vagyok. Szomorú, azért az emberért, akit sajnálok és féltek elvesztett hite miatt. És ezért vigasztalom magam azzal, hogy talán mégsem vesztette el a hitét, talán mégsem fordított hátat teljesen Istennek, csak nagyon megmérgesedett az Atyára és nem hajlandó tudomást venni róla. És hiszem, hogy Isten megérti, ha valaki így tesz. És hiszem, hogy képes begyógyítani még az ilyen mély sebeket is. Képes megbocsájtani és mindig visszavárja azt, aki hátat fordított Neki.

Bocs, ha hosszú voltam, de annyira felzaklatott a történet, hogy muszáj volt vigasztalnom magam...
süti beállítások módosítása