Az eleve elrendelés, a kettős predesztináció tanítása örök és megunhatatlan gumicsontja minden református ifjúsági körnek. Hosszú éjszakákon át lehet róla vitatkozni, küzdeni vele, taglalni. Pusztán logikai úton nem látható be, hiszen az, hogy Isten igazságos, valamint az, hogy Isten jó, két egymással ellenkező állítás. Logikailag kizárják egymást, csak hitben fogadható el a kettő együtt.
A magam véleménye szerint bármi kevesebbel az Isten mindenhatóságán ejtünk csorbát, de ez most nem lényeges. Sokkal fontosabbnak tartom a dolog kapcsán, hogy egy korábbi bejegyzésünkben a homoszexualitásról szólva került elő az eleve elrendelés gondolata. Különösen azzal az érvvel társítva, hogy ez a szexuális orientáció genetikailag meghatározott, predesztinált. Nem mélyednék el a genetikai részletekben, megtettem már egy másik helyen, de arra fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a református gondolkodás szerint a dolog nem működhet úgy, hogy aki genetikailag ilyen vagy olyan, az egyértelműen a pokolra van szánva. Isten döntéséről ugyanis biztosan tudhatjuk azt, hogy titkos, az egyénen és Istenen kívül más nem ismerheti. Egy egyszerű DNS-vizsgálat nem tárhatja fel azt, amit az Úr titokban akar tartani.
Ez a titkosság abban is segít, hogy az eleve elrendelést jól tudjuk használni. Gondoskodik ugyanis arról, hogy ezt a tant csak és kizárólag magunkra vonatkoztatva értelmezzük, és mindenki mással szemben úgy viselkedjünk, mint akit az Úr üdvösségre szánt.
Utolsó kommentek