Isten nézi az Olimpiát.
(De mit lát?)
Tudunk Tibetről, cenzúrázott internetről, a földrengésben összedőlt iskolák silányságáért tiltakozó tanár eltűnéséről, az elégedetlen kisebbségekről, a földalatti keresztényekről... Tudunk doppingról; meg ma van az oszét-grúz-orosz harcok kipattanásának napja.
És most láttuk: Kelet-Timort, Szamoát, Vanuatut, Montenegrót, Irakot, Grúziát, Oroszországot, Palesztínát, iszlám országok női zászlóvivőit, Izraelt, Iránt, Burmát, PutyinBusht, a magyar csapatot, és igen, Kínát, a földrengéskor társait nyugtatgató kisfiút...
A világunk teljességét a Szentírás így írja le: "minden nemzetség és ágazat, nyelv és nép". Ebből a megígért teljességből majd az Isten békességében nem maradhat ki senki. Most ez az összegyülekezés Pekingben mindennek csak egy morzsányi előérzetét nyújthatja - ha nyújtja egyáltalán. Egyfelől ott a mérhetetlen tömegű hazugság, másfelől pedig rengeteg ember vágya, hogy már most valósuljon meg valami a közösségből, harcok nélkül.
Nem mindegy, kinek a nevében, minek a jegyében vagyunk együtt.
Disclaimer helyett: vigyázat, a kommentek korrektebbek, mint a bejegyzés! (Előfordul...)
(A képen: nemzeti sportbajnokság Szudánban.)
Utolsó kommentek