Tehetős és kiterjedt yorkshire-i családba született, tanulmányait Oxfordban végezte. Tanárai között volt Roger Bacon és Occam Vilmos is. Kezdetben elsősorban a természettudományok érdekelték, majd a filozófia és végül a teológia felé fordult. Az 1360-as években feltűnt a politikában, elsősorban a pápaság és a világi uralom kapcsolatával foglalkozott. 1374-ben részt vett az Anglia és Franciaország közötti béketárgyalásokon, ahol elítélték a pápasággal kapcsolatos nézeteit. Két évvel később Oxforban már vitatott nézeteit tanította diákjainak. Sokat prédikált, elsősorban városokban. 1377-ben maga elé idézte a londoni püspök, és kisebb zavargások kezdődtek hívei és ellenfelei között. Ugyanebben az évben VII. Gergely pápa elítélte Wycliffe 18 tézisét. A következő évben a parlement elé terjesztette nézeteit. Ebben az időben kezdte meg a teljes Szentírás fordítását angol nyelvre. Nézetei egyre szélesebb körben terjedtek, követői voltak a lollardok. 1381-ben az érsek egy kifejezetten Wycliffe-ellenes zsinatot hív össze. Noha tevékenysége semmilyen formában nem köthető az 1382-es angol parasztfelkeléshez, a kortársak gyakran felforgató nézeteinek terjedésével magyarázták azt. 1382-ben újra egyházi bíróság elé idézték, de a Parlament támogatása miatt nem tudták elítélni. 1384-ben halt meg. A konstanzi zsinat megátalkodott eretneknek ítélte, és V. Márton pápa elrendelte, hogy csontjait ássák ki és égessék el. A pápai rendeletnek 1428-ban tettek eleget.
Nézetei kezdetben az egyházi és a világi kapcsolatát érintették. Wycliffe véleménye szerint a világi hatalom nem lehet alávetve az egyházinak, sőt a világi hatalmaknak kötelessége, hogy leváltsák az alkalmatlan egyházi személyeket. Noha a pápaság intézményét nem ítélte el, hangoztatta, hogy az Írás tekintélye a pápáé felett áll. A Szentírás helyes értelmezését kegyelmi ajéndéknak tartotta. Az egyetemes papság eszményét hírdette azzal a kiegészítéssel, hogy csak az prédikálhatja az Igét és szolgáltathatja ki a szentségeket, akinek az élete erre képessé teszi. Többször támadta a szerzetességet. Írásaiban felfedezhetők a hit általi megigazulás tanításának csírái.
Ez a történet azt mondja el, miként jöttek a vámszedők és a bűnösök Jézushoz, hogy hallják a tanítását, ő pedig úgy fogadta őket, mint a jó úr, de az írástudók és a farizeusok ezt látva azt gondolták, Krisztus istentelenül cselekszik - azt mondták: Mi az, hogy velük eszik?; és ez ugyanígy történik ma is, mert a prelátusok mint az írástudók és a szerzetesek mint a farizeusok az igazi papok, Krisztus tagjai ellen beszélnek, azok ellen, akik a közemberekkel akár vámszedőkkel, a világi urakkal, akár a bűnösökkel állnak szóba, és azt mondják róluk, az ilyenek nem tudhatják Isten törvényét. Mert azt mondják, hogy az olyan szent dolog, amiről csak ők, az írástudók és a farizeusok beszélhetnek.
Utolsó kommentek