Jómódú paraszti családba született, harmadikként a kilenc testvér között. Tanulmányait Bécsben és Baselben végezte, majd szülőfalujában lett pap. Korán kapcsolatba került a keresztény humanizmussal, melynek legjelesebb képviselője Erasmus volt. Aktív szerepet vállalt a politikában, ellenezte a svájci fiatalok zsoldos szolgálatát és a különféle nagyhatalmak közül a Pápai Állam támogatását pártolta, több háborúban is részt vett tábori lelkészként. 1519-ben lett a zürichi Grossmünster lelkésze. Prédikációit, eltérve a kor szokásától, mely szerint minden vasárnapnak megvolt a kijelölt igeszakasza, Máté evangéliumának magyarázatával kezdte. Rendszeresen vasárnapról vasárnapra haladt végig az evangéliumon, majd ez után az Apostolok cselekdetein, a leveleken. 1519-ben részben az ő javaslatára tiltotta meg a város, hogy búcsúcédulákat áruljanak. 1522-ben böjt alatt Zwingli és társai füstölt kolbászt osztogattak, Zwingli egy prédikációban érvelt amellett, hogy a Biblia semmit sem mond az étkezési szabályokról. Később több társával kérelmezték levélben a cölibátus eltörlését - Zwingli ekkor már házas volt, mivel titokban elvette Anna Reinhardot. 1523-ban a város disputát rendezett a hitviták eldöntésére, minek eredményeként megerősítették Zwingli álláspontját. 1525-ben a város bevezette az általa javasolt istentiszteleti rendet, feloszlatta a szerzetesrendeket. Ugyanebben az évben rendeztek a városban vitát a keresztségről, amiben Zwingli állaspontja kerekedett felül a gyermekkeresztséggel kapcsolatban. Mindeközben egyre nagyobb ellentét alakult ki a svájci kantonok között, mivel többségük nem fogadta el az újításokat, ezek a kantonok szövetségre léptek a Habsburg uralkodóval. Az élesedő ellentétek háborúhoz vezettek, amiben csak az utolsó pillanatban sikerült elkerülni a vérontást (1529). Ugyanebben az évben találkozott Zwingli Lutherrel a marburgi colloquiumon, ahol az eukarisztia kivételével mindenben sikerült közös álláspontot kialakítaniuk. A következő években nem szűntek meg az ellentétek a kantonok között, végül Zürich újabb háborúba keveredett a katolikusokkal. 1531 október 11-én Kappel mellett ütközött meg a két sereg, az 500 zürichi áldozat között volt Zwingli is.

Zwinglit a reformáció harmadik emberének is nevezik (Luther és Kálvin mellett). Teológiája szorosan kapcsolódik a keresztény humanizmus hagyományához, középpontjában a Biblia áll. Elítélte a ceremóniák használatát, a képek, szobrok és a zene szerepét az istentiszteletben (noha maga szívesen játszott hangszeren és több dalt is írt). Az istentisztelet legfontosabb feladatának az igehírdetést tartotta, ezért még az úrvacsorák számát is évi négyre csökkentette. A szentségek közül csak az úrvacsorát és a keresztséget fogadta el, mint bibliai alapokkal rendelkezőt. Az úrvacsoránál tagadta az Isten jelenlétét a kenyérben és a borban, minthogy Krisztus keresztáldozata egyszeri és elegendő volt a bűnök elvételéhez, nézete szerint a szertartás erre emlékezteti a hívőket.

Aztán rámutattam, hogy az egyszerű embereket nem csak a ceremóniákkal lehet az igazság felismerésére vezetni, ahogy Krisztus és az apostolok is mindenféle ceremónia nélkül tették ezt, legalábbis én így olvastam a szent szövegekben, és nem áll fent annak a veszélye, hogy a népek nem fogadnák be az evangéliumot, amit megért az, aki hiszi. Tudnak hinni, ezért megérteni is képesek. Bármi is történik itt, az Isten sugallatának, nem pedig az emberek magyarázatának hatására történik, ahogy Krisztus is mondta: "Hálákat adok néked, stb, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted." Valamint Pál is azt mondja (1Kor 1) "Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket."