Van a vallással kapcsolatos internetes vitáknak egy egyszerű, de mégis elkerülhetetlenül bekövetkező forgatókönyve. Mikor valahol a hitről és az egyházról esik szó, az első harminc hozzászólásban már előtűnik, hogy mi minden bűnöket tettek meg a hit nevében, milyen borzalmakat követett el az egyház. Keresztes háborúk, Giordano Bruno, inkvzíció, boszorkányüldözések stb. Valóban hosszú és védhetetlen a sor. De vajon jelent-e bármit a hitre és az Istenre nézve? Kertész Imre így ír a Kaddisban:

mert a rosszra mindig van ésszerű magyarázat, meglehet, hogy a Sátán maga, akárcsak Jágó, irracionális, teremtményei azonban, igenis, racionális lények, minden tettük levezethető, akár egy matematikai képlet; levezethető valamilyen érdekből, haszonvágyból, tunyaságból, hatalom- és kéjvágyból, gyávaságból, ilyen vagy olyan ösztönkielégítésből, ha másból nem, hát végső soron valamilyen őrületből, paranoiából, depressziós mániából, piromániából, szadizmusból, kéjgyilkosságból, mazochizmusból, demiurgoszi vagy másfajta megalomániából, nekrofíliából, mit tudom én, melyik perverzitásból a sok közül, és talán mindegyikből egyszerre, viszont, mondhattam valószínűleg, most figyeljetek, mert ami valóban irracionális, és amire tényleg nincs magyarázat, az nem a rossz, ellenkezőleg: a jó. Éppen ezért engem már rég nem a vezérek, kancellárok és egyéb címzetes uzurpátorok érdekelnek, akármennyi érdekességet tudtok is elmondani a lelki világukról, nem, a diktátorok élete helyett engem már réges-rég kizárólag a szentek élete érdekel, mert én ezt találom érdekesnek és felfoghatatlannak, én erre nem találok pusztán ésszerű magyarázatot;

A tény, hogy egy Istent követni szándékozó csoportosulás úgy viselkedik, amiként az emberek viselkedni szoktak (hazudik, gyilkol, megfélemlít és elnyom) nem meglepő. Az induló helyzet, hogy egy csoport úgy vélve, hogy az isteni kinyilatkoztatás birtokosa próbálja meg azt terjeszteni a világban olyan, mint amikor a horrorfilm elején az erdőben rekedt csapat szétoszlik párokra, tudhatjuk, hogy ennek nem lesz jó vége. De közben mégis itt vannak az egyház szentjei és itt van sok magyarázhatatlan eseménye. Ezek miatt kell az egyházban maradni.

(Néhány megjegyzés Teri közbevetéseire:
- a bűnök az egyházon keményebben kéretnek számon, hiszen mindannyiszor társul hozzájuk az Istenkáromlás bűne is.
- a protestantizmus nem lépett ki az egyházból, hiszen nem lépett ki a Krisztus testéből.
- az egyház Krisztus teste és a szentek közössége. Ez a meghatározás a legközelebbi, amihez én jutni tudtam.)