HTML

Szelíd Olajfa

A befogadó Egyház Ige-központú, missziói, pártpolitika-fölötti; nem rekeszt ki, nem fordul el, hív. szelidolajfa@gmail.com A véleményeket, ötleteket, kérdéseket, gondolatokat ide várjuk.

Kommentek moderálása

A kirekesztő hangnemű kommenteket és a politikai szervezetek közleményeit nem tesszük közzé.

Utolsó kommentek

  • andrei vampiroiu: --------------- Egy szó mint száz:köszönet azoknak is akik szerint a mindatnak nincs értelme, azok... (2012.09.15. 22:27) Veled Uram, de Nélküled!
  • andrei vampiroiu: "Veled Uram, de Nélküled! Nincs értelme? Ó, dehogynem! "Király vagyok,Uram, a Te akartodból...Min... (2012.09.15. 21:56) Veled Uram, de Nélküled!
  • windermere: Költői kérdés - sajnos ilyen sokan vannak, akik magukat kereszténynek nevezik, "a kegyesség látsza... (2010.03.25. 17:51) 52%
  • N-drew: Pedig bizony, hogy sok értelme van. Ha valaki végighallgatta a rockoperát, akkor emlékszik az "Oly... (2010.02.17. 18:28) Veled Uram, de Nélküled!
  • Johannesz: Ez milyen felmérés? (2010.02.02. 11:57) 52%
  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Látom,hogy kicsit tegnapelőtti a post...de az aktualitása semmit sem kopott! Ugyanúgy meg kell ha... (2010.01.02. 17:03) Milyen nyelven beszélünk?
  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Mindig elkeserítő,amikor a keresztet pajzsként,fegyverként,politikai kellékként használják. Vidám... (2010.01.02. 16:55) Deviánsok
  • fűrészpor: Nem sikerült megakadályozniuk a meleg felvonulást. (2009.12.15. 09:33) Deviánsok
  • Utolsó 20

2008.09.06. 11:02 Nádori Gergely

Vallásellenesség-szavazás eredményei

Szavazásunk végeredménye:

 

Itt látható, hogy a vallásellenesség kapcsán miről szóltak a megjegyzések:

 

 

4 komment

Címkék: kép vita szavazás egyház vallásosság maimagyar vallásellenesség


A bejegyzés trackback címe:

https://szelidolajfa.blog.hu/api/trackback/id/tr58650918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.09.07. 00:39:49

"természetesen a liberális eszmék térhódítása miatt"
mekkora már, hogy ez holtversenyben az élen van :-).
sok mindent elárul.

Pista 2008.09.07. 13:27:46

mit árul el?

miklosicsaba 2008.09.08. 11:06:48

Most hogy lezárult ez a szavazás, hadd másoljam ide Ravasz László VAN-E SZÜKSÉG KERESZTYÉNSÉGRE c. előadásának írott változatát (megjelent: R.L. Válogatott írások 1945-1968. EPMSz Bern, 1988., 343-345):

Sokan - és egyre többen - erre így felelnek: nincs. Nem vitatkozunk velük, csak elmondjuk és megokoljuk az ellenkező feleletet.
Van élet, és van halál. Van fejlődés és hanyatlás. Annak az útnak, amit az ember megtett, hogy állatból Ember legyen, megvan a visszája is, az, mikor a teremtés koronája visszasüllyed az állati sorba, s ott is egyre lejjebb gurul. Még jó, ha ez a visszaesés helyenként és részletekben történik; ilyenkor megtörténik, hogy a romlásból új fejlődés indul.
A lefelé vezető út egy-egy fokozatáról, a dekadencia nagy állomásairól lehet irodalmi képet is rajzolni. Mostanában egy ilyen ábrázolás foglalkoztatja a világirodalmat Samuel Beckett tragikomédiája: Godot-ra várva. Az ember az utolsó előtti állomáson. Elcsenevészedett, eltorzult, de még felismerhetők a régi vonásai. Van még valami méltóságtudata, de már hulladékon él, mint a kóbor kutya. Van még otthona is: az a szemétláda az utcán, amelyikben hál. Van még családiasság benne: ragaszkodik egy másik csavargóhoz, s nem tudnak elszakadni egymástól. Maradt benne szociális érzék is: társával együtt akarja felakasztani magát, de unják végrehajtani a tervüket. Nem lehet mondani, hogy kipusztult az intelligenciája: minden szép és nagy szóra emlékszik, de értelem nélkül fűzi egymáshoz, mint a részeg. A hit világából, a legnagyobb hőskölteményből csak egy név maradt meg: Godot. Nem tudjuk, ki és mi. Valami titokzatos hatalom, aki jó és segít, csak hívni és várni kell -, de nem jő és nem segít soha. Ezért ütött-vert, elhányt-vetett, szemétdombra került játékszer az ember, minden hatalomnak: a másik embernek, a természetnek, a véletlennek és a pillanatnak játékszere.
Mi történt ezekkel? Miért jutottak ide?
Elszakadtak attól, ami vagy aki több, mint az ember, aki fenntartja és tovább viszi az embert, aki nélkül a csak-ember, az alig-ember saját súlyánál fogva megindul a lejtőn, hogy az alig-emberből már-ember se legyen.
Ez a más, ez a Több-mint az ember, ez a természetfeletti valóság, akit Istennek hívunk. Az a funkció, amivel megismerjük, megragadjuk, magunkévá tesszük Őt, az életünkbe felveszünk az ő életéből annyit, amennyit csak elbírunk, az a funkció a hit. A hit életrendszerré, azaz vallássá vetődik szét, s létrehoz egy bámulatosan finom, de rendkívül erős szellemi hálózatot, amely átszövi a történelmet, beerezi a társadalmi életet, s állandóan ihleti, ítéli és jutalmazza az egyént. A mi adottságunkat a keresztyénségnek nevezett szellemi életrendszer, érhálózat szövi át.
Éppen azért, mert hitből származott, szükségképpen mindenütt abszolút mértékkel mér. Ismerete az abszolút igazság, erkölcsi eszménye az abszolút jóság, engedelmessége a teljes önátadás, az abszolút szentség. Ez azt jelenti, hogy legfőbb igazsága a kijelentés, úgy mint hozzánk szól az evangéliumban: legfőbb ura az Élet Fejedelme, a Jézus Krisztus; egyéni jelentkezése az Új Ember, a Homo Renatus; szociális alkata egy olyan közösség, amely örök kiválasztás által gyűl egybe: az egyház, a szentek egyessége; egyetlen feladata; az egész világot a Teremtő, Megváltó és Megszentelő Isten szolgálatára rendeli.
A keresztyénség tehát a hit és engedelmesség erőivel összefogja, ihleti és bekoronázza az emberi fejlődést. Mikor az ember meglátja, hogy két sötét hatalom fenyegeti létét a bűn és a halál, az Élet Fejedelme ezt a két szót mondja: bűnbocsánat és örök élet. Mikor az ember holtra fáradva látja, hogy a tudomány megold ugyan minden szakmájába vágó kérdést, de süketen hallgat az élet végső kérdéseire: ki vagyok én, miért vagyok, honnan jövök és hová megyek? - megszólal a mi Urunk s azt mondja: én vagyok a Kijelentés, és kezünkbe adja a Szentírást. Mikor személyiségek úgy szóródnak szét, mint szélben a pitypang lámpása: a hit beleilleszt a legegyetemesebb közösségbe: az egyházba, a szenteknek abba a láthatatlan egységébe, melyet ő magának gyűjtött össze, s Igéjével és Szentlelkével pásztorol. Földi vándorlásunkban reánk merednek a mindenkori nagy kérdések: a mi nemzedékünkben a négy nagy világprobléma: a kenyér kérdése, mert az ember egyre több lesz, s az étel egyre kevesebb; a műveletlenség, elmaradottság, mert az emberek hetven százaléka írástudatlan; az atomháború, mert már annyi atombomba vár ledobásra, amennyi az emberiség létszámának tízszeresét is elpusztítaná; végül az a legnagyobb kérdés, hogy a keresztyén igehirdetés az emberiségnek csak egyharmadához ér el, s azok között, akik névleg keresztyének, egyre nő a félelmes hitetlenség, tehát a keresztyénség léte; értelmét, örök hivatását ezzel a szóval fejezzük ki: misszió. Misszió, hogy szolgáljon a világnak: kenyérrel, műveltséggel, a béke fenntartásával, egyszóval: Igével.
Van-e erre szükség?
Aki azt mondja: nincs, rálépett arra az útra, amelynek utolsó előtti állomásán egy félig kiszáradt fa mellett emberformájú lények nyüzsögnek, hulladékon élnek, sem gondolkozni, sem akarni nem tudnak, csak Godot-ra várnak, de hiába várnak.
Chrysostomos konstantinápolyi püspök, akit szép nevezettel Aranyszájú Szent Jánosnak hívnak, ezelőtt másfélezer évvel így énekelt:
Szükségem van
az egész Krisztusra - üdvözítőmül,
az egész Szentírásra - szövétnekemül,
az egész Egyházra - közösségemül,
az egész Világra - munkahelyemül.

Nekünk is.

netuddki 2008.09.08. 18:36:34

miklosicsaba:
nagyon jo amit bevagtal