HTML

Szelíd Olajfa

A befogadó Egyház Ige-központú, missziói, pártpolitika-fölötti; nem rekeszt ki, nem fordul el, hív. szelidolajfa@gmail.com A véleményeket, ötleteket, kérdéseket, gondolatokat ide várjuk.

Kommentek moderálása

A kirekesztő hangnemű kommenteket és a politikai szervezetek közleményeit nem tesszük közzé.

Utolsó kommentek

  • andrei vampiroiu: --------------- Egy szó mint száz:köszönet azoknak is akik szerint a mindatnak nincs értelme, azok... (2012.09.15. 22:27) Veled Uram, de Nélküled!
  • andrei vampiroiu: "Veled Uram, de Nélküled! Nincs értelme? Ó, dehogynem! "Király vagyok,Uram, a Te akartodból...Min... (2012.09.15. 21:56) Veled Uram, de Nélküled!
  • windermere: Költői kérdés - sajnos ilyen sokan vannak, akik magukat kereszténynek nevezik, "a kegyesség látsza... (2010.03.25. 17:51) 52%
  • N-drew: Pedig bizony, hogy sok értelme van. Ha valaki végighallgatta a rockoperát, akkor emlékszik az "Oly... (2010.02.17. 18:28) Veled Uram, de Nélküled!
  • Johannesz: Ez milyen felmérés? (2010.02.02. 11:57) 52%
  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Látom,hogy kicsit tegnapelőtti a post...de az aktualitása semmit sem kopott! Ugyanúgy meg kell ha... (2010.01.02. 17:03) Milyen nyelven beszélünk?
  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Mindig elkeserítő,amikor a keresztet pajzsként,fegyverként,politikai kellékként használják. Vidám... (2010.01.02. 16:55) Deviánsok
  • fűrészpor: Nem sikerült megakadályozniuk a meleg felvonulást. (2009.12.15. 09:33) Deviánsok
  • Utolsó 20

2008.09.21. 20:51 Nádori Gergely

Pál és politikai korrektség

Ez a blog a befogadó egyházért jött létre, de érdemes arról is beszélnünk, vannak-e a befogadásnak határai. A kommentek között olyan sokat kárhoztatott politikai korrektség vajon azonos-e azzal a mindent befogadással, amit mi magunk szeretnénk? A mindenki azt hihet, amit akar és a senki ne szóljon bele a másik életébe liberális alapelve megegyezik-e az általunk az egyházról látni kívánt képpel?

Semmi esetre sem.  A keresztény vallás missziós vallás, a keresztény létmód a misszió létmódja. Misszió pedig nem végezhető úgy, hogy nem vagyunk meggyőződve az általunk hirdetettek igazságáról. Pál maga azt mondja:

Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem.

Ebben nincs más választása az egyháznak sem. Érdekes azonban azt is megnézni, miként teszi ezt Pál:

Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem.
És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem;
A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg.
Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket.

Ezt a befogadást szeretnénk mi elősegíteni. Tudjon mindenné lenni az egyház, hogy megtartson némelyeket!

12 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://szelidolajfa.blog.hu/api/trackback/id/tr84674801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tommygun 2008.09.22. 12:43:07

Ennek nem értem a logikáját...

miklosicsaba 2008.09.22. 12:54:59

...nem is kell tommygun, a pol.korrektség mentes mindenféle logikácskától...:-)

A politikailag korrektség kapcsán Ágág története jut eszembe s a prédikátor figyelmeztetése, miszerint "Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?" (Préd 7, 16)

Karl 2008.09.22. 15:28:08

Szerintem itt Pál apostol a missziónak az a tulajdonságát emeli ki, amit manapság egyházaink (érdekes elgépeltem magam és véletlenül "agyházainkat" írtam, ami megfelel egy igencsak valós kísértésnek) kissé szem elöl tévesztenek: az evangélium, örömhír arról hogy Isten szereti az embert és a teremtett világot és közösségben akar vele lenni, amihez várja az ember együttmüködését.
Ezt a különféle nyelveken és kultúrákban vagy akár szubkultúrákban más és másféleképpen kell közölni, közvetíteni. Minddenek elött gyógyítani kell a megsebzetteket, bíztatni a reményvesztetteket és fölemelni a megalázottakat stb. mert számukra ez jelenti Isten szeretetét nem pedig a hitigazságok, amelyeket nem értenek, és amelyekröl úgy érezhetik, hogy elválasztják öket a régebb óta hívöktöl.
Azaz a misszió másként nem megy, csak ha adom az idömet, az életemet, mindent, ami értékes nekem, olykor az akaratomat is.
Tisztelem és szeretem a személyt, elsödlegesebbnek tartom egyes meggyözödéseknél, amelyek szerint beskatulyázhatnám vagy elítélhetném.
Az egyházainkban vezetö szerepet betöltök túl sok idöt töltenek a struktúrákkal és ideákkal és kevés idejük marad arra, hogy az igazi élettel találkozzanak.
Szerintem nagyon fontos lenne, ha minden ilyen személynek lenne lehetösége arra, hogy a hét napból kettöt a legszükebb körön kívül töltene. Egy püspök hetének egy napja így nézne ki: lenne egy temetése, jegyes-beszélgetése, felkeresne egy plébéniát/parókiát, hogy meglátogassa és meghallgassa a papot/lelkészt és elkísérje mondjuk egy hittanórára. A hét egy további napján pedig képességei szerint többnyire fizikai munkát végezne valahol (Pál is dolgozott, és abból tartotta el magát - így aztán talán nem tudott annyit beszélni a rábízottakhoz, mint egy mai föállású egyházi, de amit mondott vagy írt, annak súlya volt).
Ezzel igencsak megugrana a beleérzö képessége, és relativizálódna mindannak a fontossága amit a maradék idöben tesz. Olyan emberekkel találkozhatna, akik nem azért jópofiznak neki, mert az elömenetelük függ töle. Olyan élethelyzetekkel és kérdésekkel konfrontálódna, amely egyetlen papi vagy lelkészi gyülésen sem kerül elö, de esetleg százszor fontosabb, mint azok a kérdések.
És hogy minek a rovására mindezt, pl. a felszínes protokoll, ill. sok-sok döntési terület egy kézben tartásának a rovására, amit egy kis rátermettséggel és beleérzöképességgel, bizalommal másokra is rá lehet bízni. Ahogyan az Úr ránk bízott tkp. mindent, saját magát a kezünkbe adta...

miklosihcsaba 2008.09.23. 10:25:57

Nos, megfigyeltéteké, hogy bármelyik vasárnapi istentisztelet után atyánkfiai, testvéreink milyen ábrázattal jönnek ki a templomból...mintha nem is örömhírt, hanemhogy rossz hírt hallottak volna...a másik, ami most hirtelenjében eszembe jut, hogy Jézus, a Krisztus azt mondotta vala, hogy MENJETEK, ergo ha megvan a készségünk menjünk és beszéljünk Róla, vigyük el az örömhírt a megfáradtaknak, a lelkiüreseknek, a tévelygőknek, a bizonytalanoknak, aszerint kinek amije van, de nem aszerint amije nincs (lásd 2Kor 8,12), nos ezzel azt akarom mondani, hogy az egyház és annak elhívott szolgái lépjenek csak ki elefántcsonttornyaikból s szüntelen keressék csak ama elveszett báránykát(kat), magyarán, el kell vinni az örömhírt az egyes emberhez...látván az üres templomokat, az irányt meg kell változtatni...s nem utolsó sorban, gondoljuk csak végig Jézus, a Krisztusnak számtalan példázatát a növekedésről...

tommygun 2008.09.23. 11:58:37

Pál logkáját (kivételesen) értem, a posztét kevésbé.
Tézis: a politikai korrektség a posz szerint azt kívánja, hogy mindenki meggyőződését egyformán kezeljük és ne értékeljük.
Antitézis: ez nem működhet az egyházban, mert az egyház misszionál.
Szintézis: a befogadó egyház alkalmazkodjon mindenkihez.
Szóval nem értem, mit akart Nádori mondani. A missziós egyház és a befogadó egyház egymással ellentétes dolgok. Pál is arról ír hogy amikor ő térít, kvázi a megtérítendők fejével kíván gondolkodni. Az egyházban viszont nem kell misszionálni, az egyház azokból áll akik már befogadták a tanítást.

Azt sem értem hogy hogyan jön ide az "általunk hirdetettek igazsága". A poszt éppen azt a kérdést teszi fel, hogy miként kezeljük azt a szitut, amikor mindenki meg van győződve az általa hirdetett igazságról.

Passz...

miklosihcsaba 2008.09.23. 12:52:27

"Szintézis: a befogadó egyház alkalmazkodjon mindenkihez."

...egyébiránt az egyháznak, mégha befogadó is, tudnia kell, hogy "nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak." (Róm 9,8)...

erőspista · http://helyzetvan.blog.hu 2008.09.24. 23:12:10

A politikai korrektséggel (PC)-vel kapcsolatban, hogy igazán korrektek legyünk :)

Nagyon sokan általában csak a megfelelő, toleráns kommunikációt, viselkedést értik ez alatt, kerülendő a másik megsértését:
(hu.wikipedia.org/wiki/Politikai_korrekts%C3%A9g)

Ez tehát nem jelenti azt szerintem, hogy ne mutathatná ki vagy meg egy keresztény a saját értékrendjét.

Nyílván vannak helyzetek, amik annyira beavatkozásért kiáltanak, hogy a PC már felérne a bűnös cinkossággal, de nem is erre találták ki. A klasszikus niggerezés pl. egyértelműen sértő szándékot feltételez, és helyette lett a fekete később afro-amerikai. Utóbbi hathat körülményesnek (néhányan ilyenkor fanyalognak a PC-n), de ezt jobb, ha az állapítja meg, akire vonatkozik, kb. úgy, mint amikor valaki idősebbként, nőként engedi a tegezést. Hasonlóan ennek megfelelően használ az ember más stílust mondjuk itt, mint a saját blpgján ;)

Tehát így használva nem gondolom, hogy a PC-vel baj lenne akár keresztényileg sem, mivel így nem is fedi a "mindenki azt hihet, amit akar és a senki ne szóljon bele a másik életébe ".

miklosihcsaba 2008.09.25. 09:02:25

"vannak-e a befogadásnak határai"

Ravasz László:
BÉKÜLJETEK MEG AZ ISTENNEL!
Leányfalu, 1968. húsvét

2Kor 5, 19-21

Ha kimennék az utcára és az egyes járókelőket kezdeném kérni: Békülj meg az Istennel, lehet, hogy valaki jóindulattal nézne rám s azt mondaná: én nem is haragszom rá s nem látom az okát, hogy ő miért haragudna rám.
Az első kérdés az: nem vagy-e harag állapotában Istennel? Lehetsz-e békében azzal az Istennel, akit tulajdonképpen nem ismersz? Aki egy szó az ajkadon s nem király a szívedben? Mennyi minden van az életünkben, ami sürgősebb, fontosabb, érdekesebb, mint Ő. Mikor fejedelmi színe elé idézett, nem mentél; mikor asztalához hívott, kimentetted magad, vagy nem is mentetted ki magad csak visszaküldted a meghívót. Mikor beszélt hozzád a Szentírásban, meg akart vigasztalni, világosságot akart gyújtani elmédben, szeretetet a szívedben, nem hallgattál rá, nem reá hallgattál. Elkövetted vele szemben a legnagyobb sértést: Nem bíztál benne, egy olyan Istenben, aki a maga számára teremtett téged.
Ellenségei közé állottunk. Nincs ennek megrendítőbb bizonyítéka, mint a kereszt. A II. Vatikáni Zsinat kimondotta a politikai ítéletet: nem a zsidók ölték meg Jézust. Persze, hogy nem. Jézust a mindenkori ember ölte meg, az örök ember. A bűnös ember.
Ki ez az ember?
Te, meg én, mindenki aki ember, aki bűnös ember. Béküljetek meg az Istennel!
Itt jön a legcsodálatosabb dolog. Ugyanabban a keresztben, amely megmutatja a mi bűneinket, ő megmutatja a maga kegyelmét. A kereszt nemcsak azt mutatja, hogy én bűnös ember vagyok, hanem azt is: Ő kegyelmes Isten. Megbocsátott és új emberré tett.
Hogyan?
Úgy, hogy ő meghalt általunk, de érettünk is. Bűnné lett érettünk és meghalt helyettünk, hogy mi őbenne meghaljunk a bűnnek. Mert a kereszt nemcsak ítélet és kegyelem, hanem igazság is. Krisztus nemcsak meghalt, hanem feltámadott s mint ilyen én bennem él. Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. A megtért bűnös ember ugyanazon koronát nyeri el, mint az Egyszülött Fiú. Az történt velünk, mint a vadfával, amikor beoltják. Kinő az új, nemes fa s termi a drága gyümölcsöt a Felséges Gazda dicsőségére.
Csak el kell fogadni Istennek felénk kinyújtott mentő kezét. Igent kell mondani a békeajánlatára, az evangéliumra. Meg kell békülnünk.
Hogyan?
Ezt Dwight Moody a XIX. század nagy evangélizátora így mondta el: El tudom képzelni, hogy mikor Jézus a mennybemenetel pillanatában kiadta a nagy, missziói parancsolatot menjetek el és hirdessétek az evangéliumot, Péter megkérdezte: Uram, csakugyan azt kívánod, hogy menjünk el Jeruzsálembe, ahol megcsúfoltak és megöltek Téged? - Azt Péter. Keressétek meg azt az embert, aki az arcomba köpött és mondjátok meg neki: én lecsókolom arcáról bűnbánatának könnyeit; Kutassátok fel azt az embert, aki a töviskoronát a fejembe nyomta és mondjátok meg neki, ha az ölembe roskad én megkoronázom őt, de annak nem lesz tövise, csak dicsősége. Keressétek fel azt az embert, s mondjátok meg neki, ez a szív nyitva áll számára s várja a hazatértét.

„Mintha Isten kérne általunk, Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!”

tommygun 2008.09.26. 13:27:45

Ezt kapjátok ki: két kutató lefotózta a Bibliát.
www.spiegel.de/fotostrecke/fotostrecke-35617-7.html
Összekötötték az egymással összefüggő igehelyeket az ó- és újszövben. Alul a szürke csíkok a versek hosszúságát jelzik. Én csak ámulok...

xterx 2008.09.26. 13:35:37

Hú Tommygun, ez gyönyörű.
Ha megírod kicsit részletesebben, hogyan működik, akkor kirakom bejegyzésnek!