Vajon miért? Talán azért, mert Gyurcsány Ferenc szavaival és tetteivel bizonyítja, hogy nem érdemes a kegyelemre, a lehető legtávolabb áll az Isten országától, hajlamos minden rosszra és minden istentelen cselekedetre. Nyomorult bűnös tehát, akinek nem lehet része az üdvösségben.
Egyetlen apró baj van ezzel a gondolatmenettel. Ha Gyurcsány Ferencnek nem lehet része az üdvösségben (és efelől bizonyos lehetek), akkor nekem sincs esélyem arra, hogy a Krisztus megváltásában részem legyen. Nevezett személynek szívébe ugyanis nem láthatok, lelkét és az ő viszonyát az Úrral nem ismerhetem, annál jobban tudhatom, hogy mi az, ami bennem játszódik le. Tudhatom, hogy én természet szerint hajlandó vagyok Isten és felebarátom gyűlölésére. A magam méltatlansága felől tehát nagyobb bizonyosságom van, mint bárki másé felől. (És ebben az esetben a cselekedetek nem sokat jelentenek, hiszen a jobb oldali lator életvitele alapján sem gondolta volna senki, hogy a mennyekbe jut.) Ha tehát azt állítom, hogy rá tudok mutatni akár egyetlen olyan emberre, akiért nem érdemes imádkozni, hiszen bizonnyal nem üdvözülhet, automatikusan kizárom a nála nagyobb bűnöst (azaz magamat) az üdvösségből.
Ha nem imádkozom Gyurcsány Ferencért, a magam sorsa felett mondok ítéletet. Ezzel együtt azt is kétségbe vonom, hogy Istennek hatalmában áll bárkin kegyelmet gyakorolni, amivel az Ő mindenhatóságát vonom kétségbe.
Utolsó kommentek