Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti.
Nem lehet egyszerre Horthy emléktáblát avatni, majd sopánkodni, hogy bántják a szegény öreg rabbit. Egyszerűen nem lehet.
Egy asztalon áll egy feszület. A keresztfa mára kötelező magyarosch kiegészítő lett ott, ahol a fajvédelmet ünneplik.
Az asztalnál izmos pasik; komolyan veendőek, hisz egy nagy társadalmi támogatottságot kapott párttal szövetkeznek éppen - ennek képviselője is az asztalnál ül.
Betyársereg is alakult. Vezérfogalmak: "önvédelmi mozgalom", "szabad hadviselés, népi ellenállás", "klánok laza szövetsége", "küzdősport". Hosszabb idézet: "Január óta léteznek, időnként a hírekben is szerepelnek, csak senki nem tudja, hogy róluk van szó – tette hozzá Toroczkai. A kérdésre – milyen tartalmú hírekről beszél –, így válaszolt: közösségvédelmező és sport."
Gondolom, a sport az lehet, hogy beugranak egy ház ablakán. A k-védelmező meg az, hogy összevagdossák az ágyban alvókat. De lehet hogy naív vagyok...
Végezetül: "Konkrét tervekről nem kívántak beszélni, csupán annyit mondtak: mindent megtesznek, hogy megakadályozzák a fővárosi melegfelvonulást, vagy ahogy a sajtótájékoztatón elhangzott: a deviánsok menetét."
Még szerencse, hogy mind deviánsak vagyunk.
(A kép+beszámoló lelőhelye itt.)
Mit lehet az oka ennek az 52%-nak?
| Helyezés | Szakma | Bizalom |
| 1. | Tűzoltóság | 98% |
| 2. | Postások | 95% |
| 3. | Tanítók, tanárok | 92% |
| 4. | Orvosok | 86% |
| 5. | Katonaság | 77% |
| 6. | Piackutatók | 73% |
| 7. | Környezetvédő szervezetek | 67% |
| 7. | Rendőrök | 67% |
| 9. | Bíróság | 63% |
| 10. | Ügyvédek | 57% |
| 11. | Köztisztviselők, önkormányzati képviselők | 53% |
| 12. | Papság | 52% |
| 13. | Marketing szervezetek | 50% |
| 14. | Jótékonysági szervezetek | 49% |
| 15. | Szakszervezetek | 43% |
| 16. | Vállalatvezetők | 43% |
| 17. | Bankárok | 38% |
| 18. | Reklámszakemberek | 36% |
| 19. | Újságírók | 29% |
| 20. | Politikusok | 9% |
Urunk, mennyei Atyánk, a Pünkösd csodáját ünnepeljük ezekben a napokban. Azt ünnepeljük, hogy Te különböző származású és nyelvű embereket egyesítettél egyházadban. Az egyházban megéljük, hogy a Veled való közösségben miként erősödik meg az emberek közötti egység túl minden elválasztó határon.
Ezért adunk hálát azért, hogy ha a világban emberek a határokon átlépve találnak egymásra. Hálásan tekintünk az európai egységesülés folyamatára, amely ellenségeket baráttá tett. Könyörgünk az európai emberekért, hogy továbbra is a megbékélés és béke útján járjanak.
Imádkozunk azokért, akik szükséget szenvednek ezekben a napokban. Azokért, akiket súlyosan érintett a pénzügyi- és gazdasági krízis, akik munkájukat és egzisztenciájukat féltik. Segíts nekünk, hogy összefogjunk és ne hunyjunk szemet mások szenvedése felett.
Könyörgünk azokért, akik idegenként jönnek közénk; Európa más országaiból vagy a világ más részeiből azért, hogy munkát és az üldöztetések elől menedéket találjanak közöttünk. Azt parancsoltad nekünk, hogy idegenek baráttá, a jövevények bennszülötté legyenek közöttünk (3Móz 19,33-34). A Te segedelmeddel legyen a Te egyházad menedékké a számukra.
Könyörgünk azokért, akik politikai felelősséget viselnek gyülekezetünkben, országunkban, Európában. Erősítsd őket Lelked erejével, hogy helyes döntéseket hozzanak súlyos kihívások közepette. Segítsd nekünk, hogy ne hagyjuk őket egyedül felelősségükkel, hanem kísérhessük és segíthessük őket a közösségért végzett szolgálatukban.
Megparancsoltad nekünk, hogy „fáradozzatok annak a városnak békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is!” (Jer 29,7). Ennek valóra válásáért könyörgünk Hozzád gyülekezetünkben, országunkban, Európában és az egész világban. A Te segedelmeddel legyen ez a választás az európai demokrácia és a békéért és valamennyiünk javáért vállalt felelősség megerősödésének alkalma. Ámen
Mert ezt is meg lehet találni a reformatus.hu lapon. Mondjuk el, hordozzuk a szívünkben!
Kedves mindenki!
Amíg mi azon gondolkozunk, hogy hogyan tovább a Szelíd Olajfával, addig is hallgassunk zenét, méghozzá a moszkvai születésű, Amerikában élő Regina Spektor új albumáról (Far). A dal címe: Laughing With. Senki se nevet Istenen egy kórházi váróban, vagy ha a gyereke nem jön haza a buliból, vagy ha a szerelmét mással látja, vagy ha egy rutinvizsgálat után telefonál az orvos... Pedig Isten elég vicces. De nem is Istenen nevetünk, hanem Istennel. Ilyesmi a szöveg.
És itt a dal:
http://thebeecharmer.wordpress.com/2009/05/08/new-regina-spektor/
No one laughs at God in a hospital
No one laughs at God in a war
No one's laughing at God when they're starving or freezing or so very poor
No one laughs at God when the doctor calls after some routine tests
No one's laughing at God when it's gotten real late and their kid's not back from that party yet
No one laughs at God when their airplane starts to uncontrollably shake
No one's laughing at God when they see the one they love hand in hand with someone else and they hope that they're mistaken
No one laughs at God when the cops knock on their door and they say "We've got some bad new, sir,"
No one's laughing at God when there's a famine, fire or flood
But God can be funny
At a cocktail party while listening to a good God-themed joke or
Or when the crazies say he hates us and they get so red in the head you think that they're about to choke
God can be funny
When told he'll give you money if you just pray the right way
And when presented like a genie
Who does magic like Houdini
Or grants wishes like Jiminy Cricket and Santa Claus
God can be so hilarious
Ha ha
Ha ha
No one laughs at God in a hospital
No one laughs at God in a war
No one's laughing at God when they've lost all they got and they don't know what for
No one laughs at God on the day they realize that the last sight they'll ever see is a pair of hateful eyes
No one's laughing at God when they're saying their goodbyes
But God can be funny
At a cocktail party while listening to a good God-themed joke or
Or when the crazies say he hates us and they get so red in the head you think that they're about to choke
God can be funny
When told he'll give you money if you just pray the right way
And when presented like a genie
Who does magic like Houdini
Or grants wishes like Jiminy Cricket and Santa Claus
God can be so hilarious
No one laughs at God in a hospital
No one laughs at God in a war
No one laughs at God in a hospital
No one laughs at God in a war
No one's laughing at God in a hospital
No one's laughing at God in a war
No one's laughing at God when they're starving or freezing or so very poor
No one's laughing at God
No one's laughing at God
No one's laughing at God
We're all laughing with God
Láttam egy izgalmas rajzfilmet: egy indián és egy proletár hajóznak. A hajó úgy néz ki, ahogy az ember az arab vitorláshajókat elképzelné. Az egész anime-stílusban van megcsinálva, nekem a nem túl jól sikerült The Wizard of Earthsea stílusa ugrik be. A táj olyan alaszkai-jellegű, szóval az lehet a sztori, hogy az indián val.szeg meghívta a proletár barátját, hogy segítsen neki, mert mindketten jó erősek, és valami komoly munkát kell elvégezni. Pl. mammutfenyőket kivágni. A hajót nem tudom, hol szerezték. És végül egy nagyon érdekes fordulat jön: az alaszkai tájban, az észak-amerikai tó partján feltűnik egy erdélyi harangláb. Teljes a multikulturalitás.
Más téma: támogassátok a ref. egyházat, mert a lelkészei hirdetik az igét, a szolgálatai pedig fontos és szeretetteli munkát végeznek.
A magyar gasztroblogok csodálatos világából indult a Segítsüti nevű kezdeményezés. Sok-sok jól főző blogger fantaszikus süteményeket süt, a blogjukon lehet ezekre liciálni, a bevételi ár pedig a Lea anyaotthonnak megy, ahol hárányos helyzetű kismamákat fogadnak be. Itt az akció gyűjtőblogja - édesszájúak számra ez a tized kifizetésének a legkellemesebb módja, úgyhogy hajrá.
...egyszerűen elnémíthatatlan.
Mert itt van pl. ez, amit a reformatus.hu-ról vadásztam:
"Az egyháziak is az előrehozott választások mellett érvelnek.
Akkora a válság, hogy gyökeresen kell orvosolni a bajokat. - mondta Bábel Balázs a Magyar Nemzetnek. A katolikus érsek Jézust idézve azt mondta: Senki nem varr régi ruhára új szövetből foltot. Sipos Ete Álmos református lelkipásztor úgy nyilatkozott: a magyar nép tömegei nem fogják bizalmukat adni azoknak, akiket a bizalomvesztett Gyurcsány Ferenc irányít. Ittzés János evangélikus püspök arról beszélt, hogy a miniszterelnök bejelentése óta csak fokozódtak a kétségek, ezért kizárólag az előrehozott választásokkal válhat újra legitimmé a politikai közélet."
Nos, itt azért vannak fokozatok. Bábel Balázs Jézust is segítségül hívja, hogy Gyurcsány leváltása mellett érveljen. Sipos E. Á. szerint van olyan, akibe néptömegek fogják a bizalmukat helyezni. Ittzés elegánsabb, ő egy demokratikus forma legitimáló hatására építi érvét.
Én ugye magánember vagyok, nem az Egyház hivatalos képviselője, így nyugodtan monnyonlezhatok. Lehetne még sokkal elegánsabban, uraim -
és ebbe az érvelésbe úgy kerül be Jézus, mint... khm... Pilátus a Krédóba.
„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval!”- írja Pál apostol a Római levélben (Rm 12, 21). Az apostol nem volt naiv ember, afféle jámbor, nem e világra való lélek. Ismerte az ember esendőségét, a mindennapi együttélés szabályainak jelentőségét, a világi hatalom s az általa őrzendő rend fontosságát – és mindenekelőtt a hit erejét.
Az utóbbi időben egyre több aggasztó társadalmi jelenségnek, mindenkit felrázó tragédiának lehetünk elszenvedői, tanúi Magyarországon. Nagycsécs, Kiskunlacháza, Veszprém, Tatárszentgyörgy csak a legismertebb tragédiák helyszínei, az erőszak, az agresszivitás elterjedésének azonban mindannyian tanúi lehetünk. Azért, hogy az emberek közötti viszonyok ennyire megromlottak, hogy a bizalmatlanság egyre jobban elharapódzik, hogy egyre több negatív népegészségügyi, társadalmi jelenség üti fel a fejét, felelősség terheli az ország irányítóit. A helyzet súlyossága azonban túlmegy a politikai felelősség határain, minden a saját és szerettei életéért, környezetéért felelősséget érző embert elgondolkodásra, cselekvésre kell késztessen.
A Magyarországi Evangélikus Egyház csendes együttlétre hív mindenkit,
Helyszín:Budapest Deák téri evangélikus templom.
Időpont: 2009. március 3 (kedd) 18 óra.
Ne térjünk napirendre a szinte már naponta érkező sokkoló hírek láttán, ne törődjünk bele országunk helyzetének folyamatos romlásába, érezzük át együtt közös felelősségünket, s mondjuk Pál apostollal:
Te győzd le a rosszat a jóval!
Budapest, 2009. február 27.
A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége és püspöki tanácsa
Ittzés János elnök-püspök Prőhle Gergely országos felügyelő
Dr. Fabiny Tamás püspök Gáncs Péter püspök
Fájón aktuális lett Miklós nekünk küldött írása az elmúlt napokban. Ő így fogalmazta meg, mi pedig így hozzuk le. Utána Miklós rövid bemutakozása következik. Kommentekben lehet vele beszélgetni/vitázni.
A napokban Gyurcsány Ferenc olyat tudott mondani, ami felkeltette a figyelmemet: “A régi módon nem lehet beszélni, mert sokan úgy érzik, az a probléma szőnyeg alá söprése, új módon pedig még nem tudunk beszélni a kérdésről.” (Link itt.)
Dekódolom: “az nem megy tovább hogy a budai villáinkból osztjuk az igét a vidékieknek, hogy ne legyenek már ilyen rasszisták a cigánysággal szemben, de akkor mégis mit mondjuk?” Szokatlan őszinteség.
Már régóta figyelem a magyar nép/média útkeresését és elveszettségét ebben a kérdésben. Mintha csak két út létezne, és ha nem A vagy, akkor B kell hogy legyél, és fordítva. “A” azt mondja: “szeretlek, mert nem vagy bűnös, inkább áldozat”, “B” pedig így szól: “utállak mert az vagy aki, mocskos bűnöző”. Tisztelem A-t mert nem akar gyűlölni, tisztelem B-t mert nem akar hazudni. Ellenkezem A-val mert pusztán a politikai korrektség álszent kényelmességénél melegszik, ellenkezem B-vel mert látom, hogy a gyűlölet fűti.
A megoldás mégis egy karnyújtásnyira van, már ha van a polcon egy Biblia. “C” így szól: “szeretlek, mert bűnös vagy és nyomorult, éppen ezért még nagyobb szeretetre van szükséged”. Illogikus? Lehet, pedig nincs más megoldás.
(AM: "...Ugy erzem a gondolatok amiket irtam, nem kulonlegesen egyediek, de nagyon ritkan vannak kepviselve a magyar media vilagaban, es sajnos eleg aktualisak, kivancsi lennek a reakciokra, igy persze a Tietekere is. Egy kicsit magamrol is: Argyelan Miklos vagyok, 33 eves, ha teologiailag definialnom kellene magam akkor: reformatus baptista. Ujszegeden jartam ref gyulekezetbe, es magam is ismertem Visky Feri bacsit, akinek a kegyessegi iranyzata mai napig szamomra is iranytmutato. 2005 ota New Yorkban elek, kutatok. 2000 ota hazas vagyok, ket gyermekunk van. Szivesen valaszolok meg egyeb kerdesekre is…")
Szó hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ő fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.
A jeremiási prófécia a hagyomány szerint a betlehemi gyermekgyilkosság idején teljesedett be. Nehezen értelmezhető esemény, hiszen mi elsősorban arról beszélünk, hogy Krisztus halt meg az emberekért, és nem könnyű azzal kezdenünk valamit, hogy emberek, gyerekek halnak meg Krisztusért. A betlehemi gyermekek kikerülhetetlen élességgel vetik fel a teodícea problémáját.
A bizánci hagyomány szerint 14 000 gyermeket öltek meg ekkor, a szír szent iratok szerint 64 000, míg a koptok szerint 144 000 halottja volt Heródes parancsának. A pontos számot nem tudhatjuk, de az biztos, hogy nekünk itt Magyarországon már eggyel több.
Időről-időre megpróbálkozom azzal, hogy a családban közösen olvassuk a Szentírást. Nem csak a felnőttek, hanem mindannyian, a négyéves és a hétéves fiú is. Eddig még nem nagyon volt sikerem, a fiúk unatkoztak, izegtek-mozogtak, nem nagyon bírták ki még a legrövidebb történet végét sem. Lehet, hogy azért sem, mert én magam csökönyösen ragaszkodom a Károli szöveghez. Én azt szeretem, azzal ismerkedtem meg a Bibliával, számomra a régies szófordulatok részét képezik az evangéliumnak. Ananiás beméne a házba és reá vetette kezeit Pálra, nem pedig betért a házba és rátette a kezét. Csakhogy ez a nyelv másoknak nem feltétlenül működik.
Jézus arámiul beszélt, nem pedig a szent nyelven héberül, ugyanis akkor és ott ezt értették meg a legtöbben. Mikor Pál eljut a filozófusok fővárosába Athénba, próbál úgy beszélni, ahogy az érthető az athéniaknak. A nyelv és a nyelvezet kérdésében egészen döbbentesen voltak rugalmasak.
Képes-e megszólítani ma az egyházunk azokat, akik számára idegen a nyelve? A köznyelvben a papos beszéd egyet jelent a hiteltelennel és a modorossal. A fiataloknak a konfirmáció során a hasonlóan érthetetlen kátét kell olvasniuk. Mit mond az alábbi szöveg egy tizenhárom évesnek:
Látható szent jegyek és pecsétek, melyeket Isten azért szerzett, hogy az azokkal való élés által az evangélium ígéretét velünk annál inkább megértesse és megpecsételje, tudniillik azt az ígéretét, hogy Ő Krisztus keresztfán való egyetlenegy áldozatáért, kegyelemből közülünk kinek-kinek bűnbocsánatot és örök életet ajándékoz.
Beleragadtunk ebbe a nyelvbe és azt várjuk, hogy előbb tanulják meg azok, akikhez beszélni akarunk. Ne csodálkozzunk, ha olyan az egyház missziós sikere, amilyen.
Az ember, aki jelen esetben én vagyok, néha mélységesen megsajnálja egyházát, egyházvezetőit. Most épp azért, mert eljutott hozzám egy egészen hajmeresztő szövegű, zagyván vádaskodó Bölcskei-ellenes levél, amelyet kanadai magyar református atyafiak írtak, és küldtek szét számtalan magyarországi atyafinak. Az volt az első reflexem, hogy "na most akkor hagyjuk az egyházkritikát". De a második reflexem az, hogy nem a kíméletesség a dolgom - és nem csak az enyém, hanem a mienk -, hanem az igyekezet, hogy a magunk eszközeivel Jézusról mondjunk valamit a világnak, a világban. Az "egyházkritika" pedig ebben a keretben kap helyet, és csak ebben van értelme, magyarán akkor, ha újra és újra "szólunk az egyháznak", hogy tessék Jézusról beszélni.
Erre lett volna a reformátusoknak egy egészen kitűnő alkalma, és a bejegyzés címéből erre vonatkozik a "marketing" szó. A tegnapi Magyar Narancsban ugyanis megjelent egy hallatlanul érdekes cikk, íme a beharangozója:
Megtérők és térítők - Ki jön a házamba?
"A krízis szükséges, de nem elégséges feltétele a megtérésnek. Az új hívők egyre tudatosabban választanak vallást és felekezetet; fontos szempont például, hogy milyen érzelmi törődést nyújt egy közösség. A hívők gyarapításában a kisegyházak az aktívabbak. Lesz-e megtérési hullám a gazdasági válság miatt?"
A Narancs cikke nagyon jó arra, hogy konstruktív vita létesülhessen két, gondolkodásában mérhetetlenül távoli csoport, a "megtértek" és a "nem megtértek" közt. Azt is meg kell hagyni, hogy nagyon becsületes munkát végzett a Narancs, és megtartva a lapra jellemző szellemi beállítottságot, nyitottan, a legtöbbet hozta ki a maga módján a témából. Szóval érdemes elolvasni, és gondolkodni rajta.
A cikkben katolikus, protestáns, neo-protestáns, buddhista hívők, megtértek, lelkészek, egyházi tisztviselők, értelmiségiek stb. szólalnak meg. Széles a merítés. Amiről nem esik szó benne, mert ez már talán a cikk keretein kívüli tartományra tartozik: hogy mi a megtérés spirituális jelentősége, mi az üdvösség lényege az egyes egyházak szerint. Lényegében, hogy ugyan mit értett Jézus az alatt, hogy "tegyetek tanítványokká minden népeket stb."...
Ami nagyon érdekesen kirajzolódik a cikkből, az az egyes egyházak aktivitása közötti különbség: hogy mennyire pörögnek azon, hogy új híveket szerezzek. Ja és nem maguknak, hanem Jézusnak - ugye ez az ideális eset. (Most itt a cikk keresztényekre vonatkozó részére fókuszálok, nyilván.) És itt történik a katasztrófa. A katasztrófa ugyanis nem csak az, ha egy egyháznak nem igazán vannak új tagjai, megtérői, betérői, hanem az is, ha már nem is nagyon hirdeti, hogy ezt kéne akarnia, ezen kéne dolgoznia. Sajnos a Narancsból az jön át, hogy a református egyház katasztrofális állapotban van. Vagy: elszalasztotta azt a kiváló marketinglehetőséget, amit ez a cikk kínált, hogy egy egész újfajta és sok által látogatott közegben valamit megmutasson abból, hogy kíváncsi az emberekre, hogy várja, hívja őket, hogy szeretné, hogy minél többen tartozzanak hozzá... Na ez a katasztrófamarketing.
A református nyilatkozókat Gyöngyösi Csilla képviseli eleinte - nagyon szimpatikusakat mond. Aztán a cikk vége felé jön az, ami megbolygatta érzelmi háztartásomat: 1. "a történemi egyházak utánpótlását döntően a hívők gyermekei adják", szemben az erőteljesen misszionáló újabb egyházakkal. Nos, nem tudom, mimódon sikerült ezt a képet kialakítani magukról a "történelmi egyházaknak", de az biztos, hogy ennek a hozzáállásnak egyáltalán nincsen köze a megtéréshez vagy a misszóhoz, és (enyhén fogalmazva) nem is vonzó azok számára, akik keresik Istent, de nem tartoznak egy meghatározott - méghozzá születésileg meghatározott! - csoportba. 2. A door-to-door (becsengetős) típusú misszionálásról egy "volt református lelkész" azt nyilatkozza: "Megalázónak éreznénk." A protestantizmus nagy alakjai közül nem egy mondta, hogy a Pokolba is hajlandó elmenni azért, hogy valakinek Jézust megmutathassa. Én tudom, hogy a becsengetős misszió problematikus - pl. mert van benne egy erős személytelen elem. De nem azért, mert bántja a méltóságunkat! 3. Az ismeretlen nyilatkozó ekként folytatja gondolatmenetét, és bevallom, ettől már könnybe lábadt a szemem, nem a meghatottságtól: "Épp elég munkát ad, hogy híveinket Istenhez és az egyházhoz közelítsük".
Már nem akarom tovább nyújtani ezt a méretes posztot, de csak annyit: hiába a fáradozás befelé, a "meglévő" hívek felé, ha nincsen igyekezet kifelé, ha, úgy tetszik, nincsen misszió. Ami vonzó az újaknak, az felpezsdül a régiek számára is. Egy-egy beérkező, megtérő külső ember olyan örömöt hoz, ami majd felrázza a fásult híveket. A missziós szemlélettől lesz élő az egyház. Nem is értem, hogy hogyan mondhat le az egyház a "külsőkről". Vagy ha nem mond le, akkor mégis miképpen alakíthatja ki magáról éppen ezt a képet?
1 Kihúzhatod-é a Leviáthánt horoggal, Leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?
2 Húzhatsz-é Gúzst az Orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?
3 Vajjon Járul-é elödbe sok könyörgéssel, avagy Szól-é Hozzád sima beszédekkel?
4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd õt örökös Szolgádul?
5 Játszhatol-é vele, miként egy Madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?
6 Alkudozhatnak-é felette a Társak, vagy a Kalmárok közt Feloszthatják-é azt?
7 Tele rakhatod-é Nyársakkal a bõrét, avagy szigonynyal a fejét?
8 Vesd Rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.
9 Ímé, az õ reménykedése Csalárd; puszta Látása is Halálra ijeszt!
10 Nincs oly merész, a ki õt felverje. Ki Hát az, a ki velem Szállna szembe?
11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének Mivoltát, Alkotásának szépségét.
13 Ki takarhatja fel Ruhája Felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Ki nyitotta fel Orczájának ajtait? Fogainak sorai körûl rémület lakik!
15 Büszkesége a Csatornás pajzsok, összetartva mintegy Szorító pecséttel.
16 Egyik szorosan a Másikhoz lapul, hogy közéje levegõ se megy.
17 Egyik a Másikhoz tapad, Egymást Tartják, Egymástól elszakadhatatlanok.
18 Tüsszentése fényt Sugároz ki, és szemei, mint a hajnal Szempillái.
19 A Szájából szövétnekek jõnek ki, és tüzes Szikrák omlanak ki.
20 Orrlyukaiból gõz lövel elõ, mint a Forró Fazékból és üstbõl.
21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a Szájából Láng lövel elõ.
22 Nyakszirtjén az erõ Tanyáz, elõtte félelem Ugrándozik.
23 Testének részei Egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Szíve kemény, mint a kõ, oly kemény, mint az Alsó malomkõ.
25 Hogyha felkél, hõsök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen Bár Dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a Pozdorját, az aczélt, mint a korhadt Fát.
28 A Nyíl vesszõje el nem ûzi õt, a parittyakövek Pozdorjává Változnak rajta.
29 Pozdorjának tartja a Buzogányütést is, és kineveti a Bárd Suhogását.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert Olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Maga Után Viágos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megõszült.
33 Nincs e földön Hozzá Hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Lenéz minden nagy állatot, õ a Király minden Ragadozó felett.
Múlt szombaton Erőspista barátunkkal elkísértük a Tiszta Forrás Alapítvány (Református Hajléktalan Misszió) munkatársait rendszeres körútjukon, amelynek során végiglátogatták a 16. és 18. kerület olyan általuk ismert zegeit és zugait, ahol hajléktalanok alakították ki szálláshelyeiket. A leghidegebb januári napon az alapkérdés az volt: jól vannak-e, meg tudnak-e melegedni, van-e valamilyen sürgős szükségletük...? Egy kék alapon virágmintás hálózsák talán életet is mentett. Mindenesetre életem egyik nagy élménye volt ez a nap.
A dologra persze rákészültünk - megkérdeztük a munkatársakat, hogy jöhetünk-e (igen, várnak), és mit hozzunk magunkkal (szendvics, tea, pokróc, hálózsák, ruha). Rákészültünk máshogy is (Jn 4,1-23), aztán elmentünk a Tiszta Forrás központjába.
Mínusz 10 fok volt napközben, bennünket is forró teával fogadtak, megmutatták az általuk működtetett nappali melegedőt és az éjjeli szállót - aztán három munkatárssal és egy másik önkéntessel beszálltunk az autókba. Kiderült, nekik aznap ez már a második körútjuk. Ezen kívül "teajáratokat" is működtetnek, forró teát osztanak a peremkerületekben, közben beszélgetnek, felmérik az igényeket, állapotokat. Néha elindulnak az erdős részeken felkutatni az újabb átmeneti szálláshelyeket. Persze ezen kívül a közpotban számos szolgáltatásuk van; és verőcei telephelyükön még terápiás programot is működtetnek szenvedélybetegek számára.
Szombaton a pestszentlőrinci vasútállomás trafóháza körül berendezett két szálláson jártunk, utána egy romos régi szeszfőzde termeiben, pincéiben, végül meg az erdőben. Hideg volt, persze aki csak tehette, elment "otthonól", behúzódott valami jól fűtött helyre.
Az alapélményem a Tiszta Forrás munkatársairól: a tiszteletük a hajléktalanná lett emberek felé. Mindenütt perceken át kopogtattak, hogy ne törjenek rá senkire. Akinek nincs lakása, arra nézve a magánlaksértés talán még sértőbb. "Jó napot kívánunk, szociális munkások vagyunk a Tiszta Forrás Alapítványtól, azért jöttünk, hogy megkérdezzük, nincs-e valamire szükségük." Ez volt a beköszönés. Úgy vettem észre, hogy a régi, több éve ismert klienseiket is magázzák, és a leereszkedésnek még az árnyéka se vetült ezekre a találkozásokra. Ezt csak így lehet csinálni. A másik alapélményem: a nyitottságuk felénk.
Persze nehéz leírni ezeket a szálláshelyeket. Volt pokróccal elfedett lyuk a földben; ponyvákkal szélmentesített kis erdei tisztás; romos falak közt régi dunyhával leterített sarok. A trafóházban pedig egy szépen lakhatóvá tett szoba, improvizált kályhával - a szószóló egy fiatalember, aki nemrég talált munkahelyet. Munkahelyet keresett az erdőbe húzódott fiatal férfi is: élettársával már nem bírják a hideget. Ott volt az a fiú is, akinek a lehető legjobbkor jött a hálózsák. Összeégett: pár éve fölgyulladt a pokrócból-ágból tákolt sátra.
Hazafelé a villamosmegállóban az ácsorgás csontig fagyaszt. Megyek a lakásomba. Egy pillanatra rálátok arra, hogy ez egyáltalán nem evidens. Én túl fogom élni az éjszakát, de mi lesz velük? A két legtávolabbi kaszt: akinek van otthona, és aki az utcán él.
A budapestiek nap mint nap rákényszerülnek arra, hogy közönyösek legyenek, hogy megkeményítsék a szívüket, máskülönben a hajléktalan emberek látványát el se tudnánk viselni a tehetetlenségtől, a sajnálattól. Persze még hatékonybb módszer az ítélkezés is, a hibáztatás, hogy "mindenki magának köszönheti" stb. Ez arra jó, hogy ne is akarjunk segítni annak, aki a legjobban rászorul. Nem tudom, hányan vesszük még egyáltalán észre magunkon ezt a megkeményedést, amit a gyorsan zajló városi lét miatt könnyebbik útként, sokszor nem tudatosan hajtunk végre önmagunkon. Mindenestre a sok-sok kéregből egy lehámlott rólam szombaton, noha tudom, valójában nem tettem semmit, de egy kicsit én is velük voltam. Ez a lehetőség mindenki számára fennáll: klikkeljetek ide a hajlétalanokkal foglalkozó szervezetek elérhetőségeiért. A máltaiak ajánlata továbbra is nyitott, és szervezzük a belvárosi kerületekkel foglalkozó szocmunkásokkal való találkozást is - erről majd még írunk.
Erőspista fényképes beszámolót ígért, várjuk.
A misszió a keresztény egyház legfontosabb, éltető feladata. Ez az a parancs, amit Krisztus utolsóként a tanítványoknak ad, a templomban hallhatjuk minden kereszteléskor, tegyetek tanítványokká minden népeket.
Érdekes azonban, hogy a parancs Márknál kicsit másként hangzik el, mint a többi evangéliumban. Márk szerint így szólt Krisztus:
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.
A különbség talán fel sem tűnne nekünk, de már az egyházatyák is felfigyeltek arra, hogy Márk szerint nem csak a népeknek, hanem minden teremtménynek kell hirdetni az Igét. Ez a gondolat indította Szent Ferencet is arra, hogy az egész teremtés felé forduljon, prékáljon madaraknak és halaknak, békét szerezzen az emberek és a farkasok között.
A történelmi egyházak egyikének tagjaként nem sok büszkélkednivalónk lehet, ha a misszió kerül szóba, még akkor sem, ha a szűkebb értelmében vesszük, de még borzasztóbb a kép, ha ez a tágabb értelmezés mér meg minket. Miféle örömhír a (keresztény) ember az egész teremtésnek? Körülöttünk pusztul és megmérgeződik minden, most éppen a levegő. Érezzük-e, hogy van missziós kötelezettségünk a teremtmények felé?
Némi utánajárással immár konkrét javaslatokat tudunk tenni azoknak, akik valamelyik segélyszervezet munkájába bekapcsolódva szeretnének a tél leghidegebb napjain az utcán lévőknek segíteni. Az alábbiak közül mindenki kedvére válogathat. Hosszú távra is el lehet köteleződni. Aki szervezeti háttér nélkül indulna útnak, az is hatékonyan segíthet: teával, étellel, pokróccal. Ezek a gesztusok most szó szerint életeket menthetnek.
1. Vöröskereszt. Rengeteg takaróra lenne szükségük, kérik, hogy akinek van fölösleges pokróca, adja le náluk. Tel.: 06-1-3113660.
2. Máltai Szeretetszolgálat. Idézünk levelükből: "jelenleg nagyon nagy szükségünk lenne takarókra (pokróc, hálózsák, paplan, dunyha stb), illetve férfi téli lábbelikre (40-45)." (Link a ruhaosztó helyekre: itt.) Illetve: "Ha össze tudtok szervezni 10-15 főt, akik esetleg hosszabb távon is önkénteskednének nálunk, február első hetében tudunk szervezni számukra egy közös beszélgetést, majd ezután beállítjuk őket a munkába." Kérjük, kommentben jelezzétek, ha vállalnátok a hosszabb távú önkéntességet, mert akkor meg tudnánk szervezni egy csapatot a Máltai Szeretetszolgálat számára.
3. Metodista egyház. Minden nap kétszer (détől és este hattól) indulnak a szocmunkások az önkéntesekkel az utcán lévőkhöz. Bármikor be lehet szállni a csapatba segíteni. A kiindulási pont a Dankó u. 9. vagy 15. szokott lenni. Takarókra nekik is szükségük van. Aki részt vene a munkájukban, kommentben kérje el a telefonszámukat.
4. Baptista Szeretetszolgálat. Ezt írták: "Kevés a takarónk és a pokrócunk, ezért nagyobb akciót most a hétvégére sajnos nem tervezhetünk. Jó lenne még meleg téli ruha, alsónemű, zoknik és cipők, akkor jobban tudnánk segíteni." Aki tudja, ezekkel támogassa munkájukat. Konkrétumokra ezen a címen lehet rákérdezni: utcafront@baptistasegely.hu
5. Református Hajléktalan Misszió. Holnap (szombaton) 13.00-kor részt vehetünk utcai munkájukban. Aki tud, pokrócot, teát, szendvicset hozzon. Aki autóval tud jönni, nagyot segít. A kiindulási pont: Tiszta Forrás Alapítvány, 1181 Budapest, Üllői út 373. (Tel.: +36-1-297-0357) Mi magunk holnap ide fogunk elmenni, a kocsinkban lesz három üres hely. Aki velünk tartana, jelezze kommentben, és megbeszéljük a találkozási pontot.
Aki még további utcai segítő akciókról tud, írjon nekünk!
Aki megosztaná a segítésben szerzett élményét, ugyancsak írjon.
Köszönjük.
Megérkeztek a konkrétumok, lásd a következő bejegyzést!
Előző posztunk kapcsán merült fel a segítés, adományozás témája. Most pedig helyzet van: kint a hideg már kibírhatatlan, és hétvégére további lehűlés várható. A hajléktalanszállók férőhelyei végesek, rengeteg ember még mindig az utcán van. Kérdésem: szoktatok-e valahogyan segíteni a hajléktalanoknak; ki az, aki már részt vett ruhaosztáson, pokrócosztáson, teaosztáson? Ki az, aki tud ilyen készülőben lévő akcióról? Kinek mi a terve? Ki tud olyan helyeket a városban, ahol mindenképpen elkellne a segítség? Infó- és ötletbörze: jön a mínusz 20 - te mit csinálsz?
Update. Most számolt be róla az Index, hogy 2009 első hetében már 33 ember fagyott halálra. Idézet a cikk végéről:
"Az ombudsman arra is felhívja a figyelmet, hogy az állami intézményeken, a civil szervezeteken túl az egyes állampolgároknak is nagy szerepük lehet abban, hogy a további halálesetek megelőzhetőek legyenek. Így mindenkitől aktív segítséget kér: az eddigieknél inkább figyeljenek a környezetükben élőkre, a legveszélyeztetettebb, tudottan magányos idős emberekre és az utcára szorult hajléktalanokra is."
Tegnap a Klubrádióban szóba került az egyházak karácsonyi üzenete:
"Úgy tűnik, a karácsony és újév között senkinek nem lehett egy percnyi nyugta: egyházi emberek gondoskodtak arról, hogy jószerivel mindenki megkapja a magáét. Kaptak a romák, kaptak a melegek, kapott Gyurcsány, nem maradt ki az osztásból az angol miniszterelnök és a német kancellár sem, sőt, maga a kapitalizmus sem úszta meg egy-két keresetlen szó nélkül."
A beszélgetésben két vallástörténész (még véletlenül sem egyházi ember) kesergett azon, hogy mennyire szerepüket tévesztették idén az egyházak a pápától Bölcskei Gusztávig. (És könyörgöm, vegye már valaki az észre, hogy az egyházfi az nem az egyházhoz tartozó ember, hanem a templomszolga.) Hogy beleszólnak a világ a dolgába, nem pedig csak a szeretetet hírdetik, ami a "dolguk" lenne. Az egésznek olyan hangulata volt, mintha kicsit rosszallóan néznének a szenilis nagypapára, aki ahelyett, hogy üldögélne a fotelben, görkorcsolyázni megy.
Pedig nem azzal van a baj, ha a szószékről a világ jelen állapotára vonatkozó üzenetek hangzanak el, hanem azzal, hogy milyenek ezek az üzenetek. A tudósítások szerint a debreceni nagytemplomban az aktuálpolitikai utalások nem arról szóltak, hogy példátlan indulatokkal feszülnek egymásnak honfitársaink, nem is arról, hogy az elkövetkező évben szerény becslések szerint is százezren veszítik el a munkájukat, hanem arról, hogy az új jogszabályok szerint az egyházaknak adott adomány is adóköteles lesz. Mert ez a fontos. Hát csodálkozhatunk-e, hogy a közvélekedés szerint az egyházakról olyan, amilyen.
Van a vallással kapcsolatos internetes vitáknak egy egyszerű, de mégis elkerülhetetlenül bekövetkező forgatókönyve. Mikor valahol a hitről és az egyházról esik szó, az első harminc hozzászólásban már előtűnik, hogy mi minden bűnöket tettek meg a hit nevében, milyen borzalmakat követett el az egyház. Keresztes háborúk, Giordano Bruno, inkvzíció, boszorkányüldözések stb. Valóban hosszú és védhetetlen a sor. De vajon jelent-e bármit a hitre és az Istenre nézve? Kertész Imre így ír a Kaddisban:
mert a rosszra mindig van ésszerű magyarázat, meglehet, hogy a Sátán maga, akárcsak Jágó, irracionális, teremtményei azonban, igenis, racionális lények, minden tettük levezethető, akár egy matematikai képlet; levezethető valamilyen érdekből, haszonvágyból, tunyaságból, hatalom- és kéjvágyból, gyávaságból, ilyen vagy olyan ösztönkielégítésből, ha másból nem, hát végső soron valamilyen őrületből, paranoiából, depressziós mániából, piromániából, szadizmusból, kéjgyilkosságból, mazochizmusból, demiurgoszi vagy másfajta megalomániából, nekrofíliából, mit tudom én, melyik perverzitásból a sok közül, és talán mindegyikből egyszerre, viszont, mondhattam valószínűleg, most figyeljetek, mert ami valóban irracionális, és amire tényleg nincs magyarázat, az nem a rossz, ellenkezőleg: a jó. Éppen ezért engem már rég nem a vezérek, kancellárok és egyéb címzetes uzurpátorok érdekelnek, akármennyi érdekességet tudtok is elmondani a lelki világukról, nem, a diktátorok élete helyett engem már réges-rég kizárólag a szentek élete érdekel, mert én ezt találom érdekesnek és felfoghatatlannak, én erre nem találok pusztán ésszerű magyarázatot;
A tény, hogy egy Istent követni szándékozó csoportosulás úgy viselkedik, amiként az emberek viselkedni szoktak (hazudik, gyilkol, megfélemlít és elnyom) nem meglepő. Az induló helyzet, hogy egy csoport úgy vélve, hogy az isteni kinyilatkoztatás birtokosa próbálja meg azt terjeszteni a világban olyan, mint amikor a horrorfilm elején az erdőben rekedt csapat szétoszlik párokra, tudhatjuk, hogy ennek nem lesz jó vége. De közben mégis itt vannak az egyház szentjei és itt van sok magyarázhatatlan eseménye. Ezek miatt kell az egyházban maradni.
(Néhány megjegyzés Teri közbevetéseire:
- a bűnök az egyházon keményebben kéretnek számon, hiszen mindannyiszor társul hozzájuk az Istenkáromlás bűne is.
- a protestantizmus nem lépett ki az egyházból, hiszen nem lépett ki a Krisztus testéből.
- az egyház Krisztus teste és a szentek közössége. Ez a meghatározás a legközelebbi, amihez én jutni tudtam.)
Kedves olvasók, barátok!
Engem sok évvel ezelőtt azért kezdett el foglalkoztatni a kérdés, hogy van-e Isten, mert ha nincs, akkor az ember élete végső soron teljesen magára hagyatott.
Az absztakt Isten-eszme a sehová-, senkihez sem tartozás szorongását nem tudja feloldani.
Jézus világra jötte olyan történet, aminek nem nagyon van absztrakt eleme: színes és szagos. Egy fiatal lány szül, egy csecsemő sír, tehénszagú az istálló. Ez a történet épp arról szól, hogy Isten nagyon is közösséget akar vállalni az emberrel.
Nem vagyunk egyedül, örüljünk! Boldog ünnepeket!
A Vértesaljai Református Egyházmegye "bírósági tanácsa" mentőakciójának (is) köszönhetően ifj. Hegedűs Loránt "foglalkozása" jól láthatóan virít azon a KInfóra feltett plakáton, mely a Hősök terére rendezett nagy hannuka-ünneplés elleni demonstrációt hirdeti. Ezt a plakátot a maga teljességében beidézem itt, hogy református hívekként megintcsak sápadozzunk vagy piruljunk a döbbenettől. Utána még néhány hozzáfűzött mondat következik.
Egyházunknak: Föl kéne már végre fogni, lehetőleg borzongva, hogy az ilyen jelenségekkel nem az a baj elsősorban, hogy a reformátusságnak ártanak. Hanem az a nagy-nagy baj, hogy Jézus ügyének ártanak. Ha az egyház összemocskolódik, és hitelét veszti, akkor azt hitelteleníti el, akit hirdetnie kellene. Tehát a fő érv, hogy miért kellene a HL-féle ügyeket végre tisztázni, az, hogy Jézust utáltatjuk meg íly módon a világgal. Ennél mi durvább?
A lehető legártalmasabb kereszténység-képet terjesztik (szerintem az egyházunk missziójánál sajnos nagyobb sikerrel) a HL-MGárda-KInfó-stb.-féle fajvédő, a kereszténységet a genetikával összekeverő paranoiás és megrögzötten zsidógyűlölő vallásoskodó megnyilvánulások. Rettentő szomorú ez. A hannuka nyilvános ünneplésében lehetne meghívást látni, találkozási lehetőséget az ószövetségi vallási-kulturális hagyománnyal - de nem. A másik vallás ünnepe itt "keresztényellenes provokációként" értelmeződik. Ráadásul a "spirituális" körítés ehhez a KInfón: Jézus nem volt zsidó, sőt, zsidóságának állítása újabb zsidó métely, s a karácsonyt, e "nemzeti" ünnepet meg kellene tisztítani az ilyen téves képzetektől. Ebben a szellemi környezetben lép fel tehát HL ref. lelkész.
Ezzel szemben a Karácsony, ez a mostanra hallatlanul sokjelentésűvé vált ünnep - ha keresztény jelentését és jelentőségét nézzük - alapvetően arról szól, hogy a hatalmas és erős uralkodó alakja helyett Jézus a legtörékenyebb és legvalószerűtlenebb formát választotta, hogy üdvözítőként eljöjjön a földre: Krisztus egy csecsemő, akit kirúgtak a hotelből, így került az ólba. Ennek az a jelentősége, hogy nincs olyan szerencsétlen állapot, mellyel ne osztozhatna, nincs olyan emberi mélység, ahová le ne szállhatna, nincs olyan elveszettség, amit ne tudna üdvözíteni. És nem nemzetileg: ez itt az inter-nacionálé!
Kereszténynek mondjuk magunkat: a KInfós publicisták, ifj. HL, és én is. De egyáltalán nem vagyunk keresztények akkor, ha az irgalmas Jézusban kételkedünk, és a vallási retorikát csak arra használjuk, hogy haragunkat és utálkozásunkat hathatósan elmennydörögjük. Aki szorong a nemzetközi karvalytőkétől, imádkozzon a bankárok megtéréséért. Aki a reformátusságot vagy a kereszténységet félti ezektől az elvadult jelenségektől, imádkozzon azért, hogy aki kereszténynek mondja magát, valóban azzá válljon. Igyekszem nem csak leírni, hanem tenni.
Kedves olvasók, azon belül kommentelők, hogyan érint benneteket a blog.hu újfajta kommentelési szabályzata ("csak belépett felhasználóknak")? Érzékelem, hogy a blog.hu egyre szorosabbra húzza a kliensei körül a hurkot. Ha van olyan, akinek a véleményével emiatt az új policy miatt nem tudok találkozni a blogon, akkor az eléggé elkeserítő.
Kezd egyre jobban bohózatba fordulni a Hegedűs Lóránd elleni egyházi bírósági eljárás. Másodfokon is felmentő ítélet született, amit értékelhetnénk kurucos gesztusnak is, hiszen a vádat az egyház egyházi és világi vezetője fogalmazta meg közösen. Mégsem az.
Nem az, mivel az eljárásban arról folyt a vita, hogy kinek a meghívására érkezett az áltörténész a templomba, valamint van-e külön bejárata annak a teremnek, amiben előadást tartott. Mintha ezek lennének a valódi kérdések!
A valódi kérdések ehelyett azok lennének, hogy mit gondol a nagytiszteletű lelkész
- van-e a magyar népnek különleges szerepe Isten üdvtervében (azaz létezik-e a magyarok Istene)?
- terheli-e különleges felelősség a zsidó népet Krisztus halálában (azaz megáll-e az Istengyilkosság vádja)?
- változtatott-e a Krisztus áldozata a zsidó nép üdvtörténeti szerepén (azaz még mindig ők-e a választott nép)?
- milyen hagyomány határozza meg az egyén és az Isten viszonyát a bibliain kívül (azaz lehet-e szerepe a nemzeti hagyománynak a hitéletben)?
- miként értelmezhető a missziós parancs (azaz vannak-e olyan csoportok, melyek felé nem kell miszziót végezni)?
- miként értelmezhető a szeretet parancsa (azaz van-e olyan vétek, ami nem megbocsájtható)?
- Jézus zsidó volt-e (azaz a zsidóságról általánosságban kimondottak állnak-e az Isten fiára is)?
- megbűnhődte-e már e nép a múltat s jövendőt (azaz nincsen szükség a Krisztus váltsághalálára ahhoz, hogy bűneink eltöröltessenek)?
[Bónuszkérdés: a kálvini demokratikus egyházstruktúra azt a célt szolgája, hogy bármi akadálytalanul végbemehessen az egyházban, vagy azt, hogy az egyház megszabaduljon bűnös gyakortaitól?]
Jó lett volna, ha ezekről a kérdésekről beszélgethetett volna az egyházi vezetés és a nagytiszteletű lelkész, valamint arról is, hogy az egyes válaszok milyen cselekedeteket vonnak maguk után.
Id. Visky Ferenc prédikációja letöltető formátumban is.
Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, a hol volt a zsidóknak zsinagógájok.
Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból,
Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, a kit én hirdetek néktek.
És némelyek azok közül hivének és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen.
De a zsidók, kik nem hisznek vala, írigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaczi népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé.
Utolsó kommentek