Létezik a magyar internetes nyilvánosságnak egy olyan apró része, ami nagyon jó, hogy van. Akár büszkék is lehetünk rá! Ez a gasztroblogok, főzőblogok világa. Sőt, közössége. Ennek nagyon érdekes jellegzetességei vannak: a bloggerek ismerik és számon tartják egymást, barátságokat kötnek, ötleteket cserélnek stb. Körkérdéseket küldenek ki és főzőversenyeket tartanak, néha összejönnek együtt enni egy jót, karácsony előtt megajándékozzák egymást. Olykor karitatív szervezeteknek gyűjtenek pénzt a blogjukon. Van mindenféle gasztrobloggerünk: külföldön és belföldön élő, férfi és nő, karácsonyt és hannukát ünnepő, sokgyerekes és egyedülálló, MN-be (Magyar Narancs) és MN-be (Magyar Nemzet) író, vegetariánus és húsimádó... A különbségek őket egyáltalán nem tagolják szét - gondolom, mert van itt valami, ami sokkal de sokkal fontosabb, mint a frontvonalak: valami olyasmi, hogy jó enni, jó enni adni, jó örömöt okozni.

(U.i.: Érdekes a bejegyzések egymásutánja, az előzőben a végtagok nélkül is teljes életet kereső fiúról volt szó, most pedig éppen olyan emberekről, akik a kezük hétköznapi munkáját nyújtják - főznek, írnak. Nincs ebben szándékosság, jó, hogy így alakult.)

És íme, a kezek. Nehéz volt megtalálni őket, mert a gasztrobloggerek ez ügyben szemérmesek, és nem magukat, hanem az ételeiket fotózzák, ami szerintük a lényeg. Nemisbékát ezért csak a "békepipiskék" fotója képviseli (dehát a galamb és az olajág közt van némi kapcsolat).
Az elgyötört cyber-vándor az alábbi konyhákban nyugodtan megpihenhet. A válogatás szubjektív. (A nevekre kattintva máris a konyhába jutunk.)

Maci/Macikonyha

Fűszeres Eszter/Fűszer és Lélek

Nemisbéka/Domestic Goddess

Hölgyeim és uraim, tessék, tessék, itt látható a híres-nevezetes Chili&Vanilia Dolgos Két Keze :) - idézet Nemisbékától.

Kicsi Vú/Étel, ital, kicsi Vú