Én speciel igen. Sőt mi több, elő is fordult velem régebben, hogy átestem a ló túloldalára és azt hittem, egyedül meg tudom váltani a világot. És viszonylag normális eszközökkel próbálkoztam bár (nem aluljáróban kiabálásra kel gondolni), de az alapok nem voltak az igaziak. Véleményem szerint az igazi misszió, az csak az, lehet, ha az ember már annyira Istennél van, hogy magához, következtetésképpen Istenhez vonzza az embereket. Nem jó dolog erőltetni a missziót, mert a mögül mindig kiérződik minimum az izzadságszag, ha nem valami még rosszabb. Mindenki keresse Jézus Krisztust, és meg fog lepődni, hogy egy idő után szinte maguktól (hangsúlyozom, hogy szinte, mert ha csak otthon malmozik, akkor bukta) tehát szinte maguktól máshogy kezdenek menni körülötte a dolgok.

A Szentírásból egyértelmű a feladatunk, felelősek vagyunk ezért a világból, már a teremtésben kapott feladatunkból következőleg is. Persze a Bibliára egyes "zöld" szervezetek ráhúzzák, hogy káros a természetvédelemre, mivel azt olvassuk, az ember uralkodik a világon. Csakhogy ez az uralkodás nem zsarnokoskodás, hanem felelős gondoskodás.
Az emberi lázadás ismét közbeszólt - épp tönkretesszük a világot. Az egyház tényleg többet tehetne, de nem érzem annyira negatívnak, mint ahogy a posztból kitűnik. Több gyülekezetet, ifjúsági kört, asszonykört (!) ismerek, amelyik helyi szinten képviseli a környezetvédelmi szempontokat, presbitériumok úgy kezdenek bele egyre többször építkezésekbe, hogy nem csak anyagi érdekeket néznek stb.
Ezen kívül ajánlom Bolyki János: Teremtésvédelem című nagyszerű könyvét a témához (más maga a cím is jó!), a Kálvin Kiadótól.

Hatalmas tévtanítás hogy mindenkinek evangélistának kell lennie. Ilyet Jézus sosem tanított. Kiragadni persze lehet részeket a Bibliából, és azokkal alátámasztani ezt a tévtanítást... teszik is ezt sokan, főleg az újabb egyházakban, gyülekezetekben, hatalmas terhet rakva ezáltal a frissen megtértekre, a hitben gyerekekre, az újszülött hívőkre, a különböző bajokkal küzdő testvérekre. Nagyon nem jól van ez így.

Azt hiszem fontos kérdés, hogy mit tekintünk missziónak. Szerintem nem csak azt, ha valaki az aluljáróban Jézusról énekel. Ha sikerül valóban keresztényként élned, az már magában misszió. Ha keresztényként vagy jelen szűkebb és tágabb közösségekben, az már misszió. Így kell mindannyiunknak misszionáriusnak lennie.

Végül is, ha magunkat a teremtés részének tekintjük, ahogy minden mást is, akkor kézenfekvő, hogy a rajtunk kívüli részért is felelőséggel tartozunk. A konkrét témát illetően, számolva erendően gyarló természetünkkel, remélem hamarosan valódi szankciók segítik a "0 szmog" missziós cél beteljesedését.

Es mi van a gepekkel?

A "minden teremtményekbe" az ufók is beletartoznak? vagyis, ha egy nap találkozunk velük, akkor el kell nekik mondani az örömhírt? Csak mert az ufók nincsenek benne a Bibliában.
De van egy másik bökkenő. Az örömhír Jézus feltámadása bűneink váltságaként. Mármost miért lenne ez örömhír - teszem azt - egy tengerimalacnak, aki nehezen tekinthető bibliai értelemben bűnösnek?
Egyébként egyetértek. Ami környezetpusztítás a világban folyik, az borzalmas. Mondjuk másfelől az ember minden kreativitását összeszedve is képtelen lenne akkora pusztításra mint egy meteor, amely annakidején Urunk végtelen bölcsességénél és kifürkészhetetlen akaratánál fogva kipusztította a dinoszauruszokat.

Foldon kivuli ertelmes letforma nem letezik. Pont a meteorok miatt. De mi van a gepekkel?

ítök egyszerű: Ha terminátor gyárat építünk a Tisza, Duna, Balaton stb. mellé, akkor egyrészt a T-4-es széria is úgy programozódik, hogy az az embert csak védheti. Ezzel egyidejűleg a gyártást úgy kell megszervezni, hogy az ne zavarja a környzet kagyló,hal moszat, amőba stb. élővilágát, még, ha nem is a zaj lenne a probláma, mert ugye nincsen fülük.

Egy ide tartozó szent: János, a Kertész. Persze ferences volt. "John was born of poor parents in Portugal. Orphaned early in life, he spent some years begging from door to door. After finding work in Spain as a shepherd, he shared the little he earned with those even more needy than himself.

One day two Franciscans encountered him on a journey. Engaging him in conversation, they took a liking to the simple man and invited him to come and work at their friary in Salamanca. He readily accepted and was assigned to the task of assisting the brother with gardening duties. A short time later John himself entered the Franciscan Order and lived a life of prayer and meditation, fasting constantly, spending the nights in prayer, still helping the poor. Because of his work in the garden and the flowers he produced for the altar, he became known as "the gardener."

God favored John with the gift of prophecy and the ability to read hearts. Important persons, including princes, came to the humble, ever-obedient friar for advice. He was so loving towards all that he never wanted to take offense at anything. His advice was that to forgive offenses is an act of penance most pleasing to God.

He predicted the day of his own death: January 11, 1501."

Ha énnekem ilyen adományom lenne, megjósolnám hogy hol fogok meghalni és aztán nagyon messzire elkerülném azt a helyet.

Csakhogy ez a kertész ferences volt és ezért így gondolkodott:

Áldjon, én Uram,
mi nővérünk, a testi Halál,
ki minden élő embert megtalál.
Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak,
boldogok, akik szentséges akaratodhoz igazodnak,
nem tesz kárt bennük második halál.

Megpróbálom röviden. Az eredeti kérdésre: mindig érzem.
Gyerekként igazi vallásos (nem keresztény) viszonyban álltam a „természettel”, elsősorban a madarakkal. Szenvedélyes horgász lányaként legtöbbször a nádasban éreztem magam körül a teremtett világ szentségét, ami a lelkem mélyéig hatott, olyasféle intenzív boldogsággal, mint a szerelem. De ennek a szentségnek is megvolt a másik összetevője: a fenséges csodálaton kívül sokszor megérintett az iszonyat is. Két konkrét emlék jut eszembe. Az egyik az újszülött kakukk ténykedése. A másik egy olvasmányhoz kötődik. A Töskevárban van egy párbeszéd Tutajos és Matula közt, amiben az öreg kifejti: a ragadozónak az a dolga, hogy elragadja a kis vöcsköket, hogy a fiainak enni adjon, a vöcsöknek meg az a dolga, hogy időben lebukjon előle a víz alá. Mert ez a törvény, és ez így jó és bölcs és minden. Megpróbáltam így érezni és felnőni a gondolathoz. De amikor először olvastam a Bibliában, hogy „az egész teremtett világ hiábavalóság alá vettetett”, hogy „fohászkodik és nyög”, ezeknek a mondatoknak az igazságát nagyon is át tudtam érezni. A teremtés csodálatos, lenyűgöző. De benne van a halál mérge,”a rothadandóság rabsága”. És nem „önszántából”. Azt mondja a Szentírás, a teremtett világ „várja az Isten fiainak megjelenését”. Talán együtt azzal, ahogy mi magunk is „várjuk a fiúságot, testünk megváltását.” Most úgy hiszem, az egész teremtett világnak ilyen megváltásra van szüksége, de mégis: amennyire Isten gyermekei vagyunk, rényleg áldássá kellene lennünk már most is. A szmogriadóban és egyéb döntéseinkben is. De bevallom, nem látok túl nagy gyakorlati mozgásteret. Amit most írok, nem racionális: gyerekkorom óta játszom a madarakkal, parkokban vagy buszmegállókban úgy adok nekik a kiflimből vagy ilyesmiből, hogy a kezemre próbálom csalni őket. A verebek és a galambok nagyon sokszor megteszik, a kezemből esznek. Mindig megrendít ez az ijedős, reménykedő bizalom. Hogy ki prédikál ilyenkor kinek, azt nem is tudom. De mintha ez is az Isten Országa volna. Nálam sokkal szebben beszél róla ez a film:


www.youtube.com/watch?v=8bGSI3nN8k4&feature=related

Ezt annak a kislánynak a szüleinek is elmondanád, akit pár hete elraboltak, megerőszakoltak, megfojtottak és egy tóba dobtak? Lehetőleg azt is hozzátéve, hogy mivel muzulmán volt, másodszor is meg fog halni?

ezt a "történelmi egyházasdit" egyszer érdemes lenne megkapirgálni, hogy mitől elég régi vagy ....bb valami a másiknál

Aktuális:

www.wftl.org/