Fájón aktuális lett Miklós nekünk küldött írása az elmúlt napokban. Ő így fogalmazta meg, mi pedig így hozzuk le. Utána Miklós rövid bemutakozása következik. Kommentekben lehet vele beszélgetni/vitázni.

A napokban Gyurcsány Ferenc olyat tudott mondani, ami felkeltette a figyelmemet: “A régi módon nem lehet beszélni, mert sokan úgy érzik, az a probléma szőnyeg alá söprése, új módon pedig még nem tudunk beszélni a kérdésről.” (Link itt.)

Dekódolom: “az nem megy tovább hogy a budai villáinkból osztjuk az igét a vidékieknek, hogy ne legyenek már ilyen rasszisták a cigánysággal szemben, de akkor mégis mit mondjuk?” Szokatlan őszinteség.

Már régóta figyelem a magyar nép/média útkeresését és elveszettségét ebben a kérdésben. Mintha csak két út létezne, és ha nem A vagy, akkor B kell hogy legyél, és fordítva. “A” azt mondja: “szeretlek, mert nem vagy bűnös, inkább áldozat”, “B” pedig így szól: “utállak mert az vagy aki, mocskos bűnöző”. Tisztelem A-t mert nem akar gyűlölni, tisztelem B-t mert nem akar hazudni. Ellenkezem A-val mert pusztán a politikai korrektség álszent kényelmességénél melegszik, ellenkezem B-vel mert látom, hogy a gyűlölet fűti.

A megoldás mégis egy karnyújtásnyira van, már ha van a polcon egy Biblia. “C” így szól: “szeretlek, mert bűnös vagy és nyomorult, éppen ezért még nagyobb szeretetre van szükséged”. Illogikus? Lehet, pedig nincs más megoldás.

(AM: "...Ugy erzem a gondolatok amiket irtam, nem kulonlegesen egyediek, de nagyon ritkan vannak kepviselve a magyar media vilagaban, es sajnos eleg aktualisak, kivancsi lennek a reakciokra, igy persze a Tietekere is. Egy kicsit magamrol is: Argyelan Miklos vagyok, 33 eves, ha teologiailag definialnom kellene magam akkor: reformatus baptista. Ujszegeden jartam ref gyulekezetbe, es magam is ismertem Visky Feri bacsit, akinek a kegyessegi iranyzata mai napig szamomra is iranytmutato. 2005 ota New Yorkban elek, kutatok. 2000 ota hazas vagyok, ket gyermekunk van. Szivesen valaszolok meg egyeb kerdesekre is…")