Hiteles lehet-e egy halálraítélt bűnbánata? A korábbi bejegyzéshez fűzött hozzászólásokban gyakori érvként merült fel, hogy persze, hogy megbánást tanúsít valaki az akasztófa árnyékában, de ennek nem lehet hinni.
Érdekes megnézni egy erre nagyon emlékeztető esetet a krónikák könyvéből:
De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, a kiket az Úr kigyomlált volt az Izráel fiai elől.
És noha megszólította az Úr Manassét és az ő népét; de nem figyelmezének reá.
Reájok hozá azért az Úr az Assiriabeli király seregének vezéreit, a kik Manassét megfogták és vasba vervén megkötözék őt két lánczczal, és Babilóniába vivék.
Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt.
És könyörögvén hozzá megkegyelmeze néki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az igaz Isten.
Ezek után a Dávid városának külső kőfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a halkapu bemeneteléig; Ofelt is körülvéteté magas kerítéssel, és Júdának minden megerősített városaiba seregvezéreket helyeze.
Manasse a rossz királyok közül való, a Királyok könyve nem is ír erről a változásról, csak azt írja, hogy feláldozta a saját fiát, illetve:
És Manasse nagyon sok ártatlan vért is ontott ki, úgy hogy Jeruzsálem minden felől megtelt vele.
Mi lehet kétségbeesettebb helyzet, mint az ellenséges ország börtönében ülve várni a kivégzésre? A hozzászólások logikája szerint ebben a szituációban nem lehet hiteles a bűnbánat. Istennek mégis elég jó.
Van még egy különös csavar a történetben: figyeljük meg, mikor ismeri meg Manasse, hogy az Úr az igaz Isten. Nem akkor, amikor a próféták figyelmeztetik; nem akkor, amikor jogos büntetésként elveszti a birodalmát és a szabadságát is; nem akkor, amikor az élete van veszélyben - hanem akkor, amikor megtapasztalja, hogy az Úr mindezek elenére kegyelmez meg neki. Ugyanígy vagyok ezzel én is. Nem arról ismertem meg az Istent, hogy miért, hanem hogy minek ellenére fordult hozzám.
Utolsó kommentek