Tegnap a Klubrádióban szóba került az egyházak karácsonyi üzenete:
"Úgy tűnik, a karácsony és újév között senkinek nem lehett egy percnyi nyugta: egyházi emberek gondoskodtak arról, hogy jószerivel mindenki megkapja a magáét. Kaptak a romák, kaptak a melegek, kapott Gyurcsány, nem maradt ki az osztásból az angol miniszterelnök és a német kancellár sem, sőt, maga a kapitalizmus sem úszta meg egy-két keresetlen szó nélkül."
A beszélgetésben két vallástörténész (még véletlenül sem egyházi ember) kesergett azon, hogy mennyire szerepüket tévesztették idén az egyházak a pápától Bölcskei Gusztávig. (És könyörgöm, vegye már valaki az észre, hogy az egyházfi az nem az egyházhoz tartozó ember, hanem a templomszolga.) Hogy beleszólnak a világ a dolgába, nem pedig csak a szeretetet hírdetik, ami a "dolguk" lenne. Az egésznek olyan hangulata volt, mintha kicsit rosszallóan néznének a szenilis nagypapára, aki ahelyett, hogy üldögélne a fotelben, görkorcsolyázni megy.
Pedig nem azzal van a baj, ha a szószékről a világ jelen állapotára vonatkozó üzenetek hangzanak el, hanem azzal, hogy milyenek ezek az üzenetek. A tudósítások szerint a debreceni nagytemplomban az aktuálpolitikai utalások nem arról szóltak, hogy példátlan indulatokkal feszülnek egymásnak honfitársaink, nem is arról, hogy az elkövetkező évben szerény becslések szerint is százezren veszítik el a munkájukat, hanem arról, hogy az új jogszabályok szerint az egyházaknak adott adomány is adóköteles lesz. Mert ez a fontos. Hát csodálkozhatunk-e, hogy a közvélekedés szerint az egyházakról olyan, amilyen.
Utolsó kommentek