Reflexió a "cigánybűnözésről".
Vannak olyan képzetek, gondolatok, ideák, amiktől az ember nagyon nehezen szabadul meg, függetlenül attól, hogy van-e valóságalapjuk. Mindenkinek furcsa az a Galilei-tétel, hogy az ólomgolyó ugyanolyan gyorsan esik le, mint a papírból készült. Még a tétel megállapítása után 400 évvel is meglepetést tudott vele okozni egy, az igazságát bizonyító űrhajós. Az tehát, hogy egy idea mennyire elterjedt és mennyire nehéz tőle megszabadulnunk, nem feltétlenül van összefüggésben az igazságtartalmával.
    Ilyen belénk rögzült, bizonyítás nélkül elfogadott gondolat az is, ami a származáshoz bármiféle értéket rendel. Évezredekig működtek úgy a társadalmak, hogy a legfontosabb értéket a származás jelentette, hogy egyértelműnek vették a vér adottságait, amik meghatározzák, hogy ki milyen fajta és milyen értékes ember. Ebből még természetesen nem következik az, hogy ez így is van.
    A vérség gondolata az Ószövetségben is nagyon erősen megjelenik. A származás, a néphez és törzshöz tartozás fontos következményekkel jár. A mózesi törvényekben is nagy hangsúlyt kap a vérségi gondolat. De az Ószövetség sem tulajdonít erkölcsi felsőbb- vagy alsóbbrendűséget a nemzetiséghez, hisz minden története voltaképpen a választott nép bukásáról, gyengeségéről és az Istenhez való visszatalálásáról szól.
    Az Újszövetségben egyáltalán nincs szó arról, hogy a különböző népcsportokhoz való tartozásból fakadna bármiféle megnövekedett bűnre való hajlam. Amikor előkerül a származáshoz kötődő bűn kérdése, akkor is a cáfolata hangzik el - például akkor, amikor a tanítványok a vak emberről kérdezik:

És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.

(Többek között ezért volt Nietzsche számára rabszolga-vallás a kereszténység.) Az Újszövetség már vegytisztán arról beszél, hogy az Istenhez való odatartozás az egyetlen zsinórmérték mind az egyénre, mind népekre, nemzetekre nézve. Az apostolok számára ez akkor válik egyértelművé, amikor Isten rávezeti őket az addig érdektelennek tekintett ún. "pogányok" közti misszió szükségességére. Ezért mi keresztényekként nem fogadjuk el bűnösség és genetika összekapcsolását. De gondoljuk csak tovább, mit jelentene, ha elfogadnánk, hogy van "cigánybűnözés", olyan, ami a cigányság genetikájából, alaptulajdonságaiból adódik, ami azt okozza, hogy a cigányok könnyebben lesznek bűnözők, mint mások. Azt jelentené, hogy elsősorban értük és hozzájuk jött el Jézus. Vagyis ha lennének is ilyen módon "megbélyegzett" népek, akkor valóban az ő megváltásukért való küzdelem kellene hogy legyen minden keresztény közös ügye.
    A magyarországi romák helyzetének indulatoktól és genetikai érvektől mentes, reális és konstruktív átgondolását sürgős tennivalónak tartjuk.

A kép innen van lopva.