Az egyetlen olyan "társadalmi csoport", amit lehet gyűlölni, ha tetszik, de nem lehet megbántani: a keresztényeké. Kellene, hogy legyen - elvileg. A meleg+szolidaritásmenet kapcsán mégis újra és újra elhangzik a "vallásgyalázás" kategóriája - ide kerül a tavalyi elhíresült papruhás, rózsaszín bibliás felvonuló, meg az idei plakát (a szóhasználatot lásd pl. itt); vagy a néhány héttel ezelőtt újra feltépődött esete a Tilos Rádiónak, és a harcos ateisták némely megnyilvánulása.
Dehát mit gyaláznak ezekben az esetekben? Kigúnyolnak egy kultúrát, nekimennek egy identitásformának. Ez az, ami nagyon fáj, ha cigányokról, melegekről, zsidókról, magyarokról stb. van szó.
De a kereszténység nem kultúra. S amennyiben identitás, úgy nem eleve adott, mint mondjuk a nemzetiség; és nem is olyan kivédhetetlen meghatározója az életnek, mint a nemi identitás. A kereszténység nem beleszületős, hanem újjászületős. Akinek van füle, az hallja a különbséget. (Akinek meg nincs, az szélsőséges esetben fajvédelem és kereszténység közt is kapcsolatot talál.) Nem keresztény felmenők által válunk kereszténnyé, hanem azáltal, hogy Jézust Urunknak ismerjük el, bocsánatát meglátva-elfogadva. És ebből következően nekünk is nyitottá kell válnunk a megbocsájtásra, alárendelve magunkat - többek közt - ezeknek az igéknek:
Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek és érettem. Áldjátok azokat, akik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok.
Lehet hivatkozni a lejáratásra. De attól csak az tart, aki a tekintélyét félti. Ez pedig nem az egyház útja, noha mindig elcsábítja a hatalmi szerep. A tekintély megfélemlít és leural - mi köze ehhez Jézusnak?
Senki más nem árthat a Krisztus Egyházának, csak önmaga: saját bezárkózása, kulturális csoporttá merevedése, tekintélyelvűsége, paranoiája, ujjal mutogatása.
Utolsó kommentek