Van egy megdöbbentő rész az Apostolok cselkedeteiben, mikor Krisztus búcsúzik a tanítványoktól:
Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
Túl vagyunk az összes csodákon, a messiási jóslatok beteljesedésén, a kereszthalálon és a feltámadáson is, mégis ez a kérdés, amit ebben az utolsó pillanatban nekiszegeznek. Hogy rendben van ez a sok szép dolog, kaptunk egy csomó jó kis mondást, amiket aztán majd könyvjelzőkre és hűtőmágnesekre tehetünk, de mi lesz végre az országgal? Mi lesz már végre a politikai programmal, amiről ez az egész szólna?
Krisztus így válaszol:
Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
Keresztényként, tanítványként ez lehet a politikai programunk, hogy az Ő tanúi legyünk a föld legvégső határáig (sőt még Samáriában is).
Utolsó kommentek