Osztrák nemesi család sarja, de protestáns ősei Nürnberg közelében telepedtek le. Fiatal korában pietista nevelésben részesült, majd jogot hallgatott. Családja diplomáciai pályára szánta, de ő ehelyett birtokain telepedett le. Három barátjával együtt megpróbálták megvalósítani a pietista családeszményt a birtokok bérlői között. 1722-ben menedéket nyújtott birtokán a Cseh királyságból elüldözött protestánsoknak. A következő tíz évben sokan érkeztek elsősorban Morvaországból, ahol erős üldöztetésnek voltak kitéve. Zinzendorf birtokán építették fel Hermhut települést. Hosszú munkával sikerült elegyengetnie a különféle tradíciók közötti eltéréseket, miközben az evangélikus egyház számára is elfogadható vallásgyakorlatot dolgozott ki. 1736-ban veszélyes hitbéli újításai miatt száműzték Szászországból. 1737-ben szentelték püspökké Berlinben. A morva testvérek számára elsődleges fontosságú volt a misszió kérdése, misszonáriusokat küldtek az amerikai rabszolgák, az inuitok közé és a Baltikumba is. Maga Zinzendorf is több missziós utazást tett többek között Amerikában. Európa több országában jöttek létre Hermhut mintájára kolóniák, elsősorban Angliában, ezeket is gyakran látogatta. Itt találkozott John Wesley-vel, aki kezdetben lelkesen fogadta, később azonban eretneknek nyílvánította a morva testvéreket, elsősorban azoknak a megfeszített Krisztus iránti szinte érzéki rajongása miatt. 1747-ben belátták, hogy Hermhut kifejezetten jó hatással van az országra, így visszatérhetett Szászországba. Az 50-es években vagyona, bőkezű adomonyozásainak köszönhetően, szinte teljesen elfogyott, komolyan nélkülözött családjával. A morva testvérek ekkor új gazdasági rendszert vezettek be és ezzel stabilizálták Zinzendorf vagyonát is. Hosszabb betegség után halt meg 1760-ban.

Zinzendorf teológiájának egyik központi eleme a hívők közössége, az egyetemes egyház, melybe Krisztus minden követője beletartozik. Fontos számára a megélt kereszténység, egyfelől az életvitelben megjelenő keresztényiség, ami a szerzetesi élet helyébe a keresztény család életét állítja. Ez a cselekvő hit fejeződik ki számára a missziói tevékenység fontosságában is. Korának evangélikus hitélete hideg, és távolságtartó volt, amihez képest Zinzendorf átszellemült imádata, melyet jól tükröznek himnuszai, újszerű és nehezen elfogadható gyakorlatnak bizonyult.

Az elvetésnek ez az ítélete nem azonos azzal, amikor valakitől megtagadják a belépést istentelensége, hitetlensége, hűtlensége miatt. Az olyanok kint állanak, be sem léphetnek. Általában így dől el, hogy ki üdvözül és ki nem. "A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik." (Márk 16,16). De az elvetés ítélete (ismétlem) az, amikor valaki szorgalmasan törekszik az üdvösségre és az eszével és a teológiai ismereteivel úgy véli, bizonnyal üdvözülni is fog.  Úgy hal meg, hogy meggyőződése, hogy ez nem is lehet másképp, hiszen minden igaz rá, ami az üdvözülés feltétele. A becsülete vitathatatlan, ami még jobban látszik, ha másokkal hasonlítja össze magát. Hivatalos hát, mégis mikor belép az örökkévalóságba nemcsak elvettetik, hanem szégyenben és megvetéssel vettetik el.