Megférhet-e a kirekesztés (akármilyen formájában) a hittel? Lehet-e bezárkózó, elutasító a keresztény ember?
Mózes törvényei között sok vonatkozik arra, hogy miként kell a népnek a jövevényekhez viszonyulnia: Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek (3Móz 24,22), A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt (2Móz 21,22) valamint Szeressétek azért a jövevényt (5Móz 10,19). A mózesi érvelés is könnyen érthető: Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén. (5Móz 10,19) és A jövevényt ne nyomorgasd; hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mivelhogy jövevények voltatok Égyiptom földén. (2Móz 23,9). A népnek és a jövevénynek közös tehát a sorsa, és ha erről a nép megfeledkezik, akkor a saját sorsáról, saját választottságáról feledkezik meg. Az üdvösség kérdése tehát a jövevény befogadása.
De jövevényként érkezik a Messiás is közénk. A hamarosan a bevásárlóközpontok kirakataiban is berendezett betlehemi jászol a Megváltó megszületésének örömhírén túl azt is hirdeti, hogy ez a Megváltó nem kell nekünk. Ő az ki elől orczánkat elrejtjük (Ézs 53,3), nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál (Luk 2,7).
Jövevény maradt a Messiás mindvégig, amíg közöttünk járt: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani (Mát 8,20). És jövevénynek nézték a tanítványok a feltámadása után is az emmausi úton (Luk 24,18).
Mint tudjuk, számon is kéretik rajtunk, hogy miként bánunk a jövevényekkel (Mát 25,43), de nem csak az általános keresztényi jófejség (afféle christliche Generalsosse) miatt, hanem alapvető egzisztenciális okokból. Nincs Krisztus-hit ott, ahol nincs befogadás.
Mózes törvényei között sok vonatkozik arra, hogy miként kell a népnek a jövevényekhez viszonyulnia: Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek (3Móz 24,22), A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt (2Móz 21,22) valamint Szeressétek azért a jövevényt (5Móz 10,19). A mózesi érvelés is könnyen érthető: Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén. (5Móz 10,19) és A jövevényt ne nyomorgasd; hiszen ti ismeritek a jövevény életét, mivelhogy jövevények voltatok Égyiptom földén. (2Móz 23,9). A népnek és a jövevénynek közös tehát a sorsa, és ha erről a nép megfeledkezik, akkor a saját sorsáról, saját választottságáról feledkezik meg. Az üdvösség kérdése tehát a jövevény befogadása.
De jövevényként érkezik a Messiás is közénk. A hamarosan a bevásárlóközpontok kirakataiban is berendezett betlehemi jászol a Megváltó megszületésének örömhírén túl azt is hirdeti, hogy ez a Megváltó nem kell nekünk. Ő az ki elől orczánkat elrejtjük (Ézs 53,3), nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál (Luk 2,7).
Jövevény maradt a Messiás mindvégig, amíg közöttünk járt: A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani (Mát 8,20). És jövevénynek nézték a tanítványok a feltámadása után is az emmausi úton (Luk 24,18).
Mint tudjuk, számon is kéretik rajtunk, hogy miként bánunk a jövevényekkel (Mát 25,43), de nem csak az általános keresztényi jófejség (afféle christliche Generalsosse) miatt, hanem alapvető egzisztenciális okokból. Nincs Krisztus-hit ott, ahol nincs befogadás.
Utolsó kommentek