Református lelkész áldotta meg a Magyar Gárda zászlóit (a nemzetit és az Árpád-sávosat), amiből kellő polémia lett. Most pedig az elhíresült turulszobor megáldása körül izzanak az indulatok.
De mit jelent a tárgyak megáldása? Én magam idáig csak személyek, közösségek megáldásáról hallottam a református egyházban. Hitvallásunk pontosan fogalmaz a szentségek (sákramentumok) kapcsán is, kizárva azt, hogy azoknak bármiféle anyagi tulajdonsága horodzná a szentségüket; és határozottan elítéli az ereklyék tiszteletét is. Templomaink felépítése is tükrözi ezt a felfogást, miszerint a figyelem Isten igéjére irányul nem pedig képekre és tárgyakra. A szent tér is ott van, ahol a szentek (Isten hívei, azaz mi magunk) vannak.
A Szentírás a paráznaság kifejezést két értelemben is használja: egyfelől a házasságon kívüli kapcsolatokra, másrészt a bálványok imádására. Isten népe paráznává lesz, ha bárkit vagy bármit (nem az Úr elé, hanem) az Úr mellé, vele egy szintre helyez. Bármilyen zászlót, bármilyen szobrot, bármilyen eszmét, bármilyen célt. Nem az a gond, hogy a szobrot áldani akaró lelkész engedélyt kér-e a feletteseitől, hanem az, hogy ha ezáltal paráznaságra készül.
Utolsó kommentek