HTML

Szelíd Olajfa

A befogadó Egyház Ige-központú, missziói, pártpolitika-fölötti; nem rekeszt ki, nem fordul el, hív. szelidolajfa@gmail.com A véleményeket, ötleteket, kérdéseket, gondolatokat ide várjuk.

Kommentek moderálása

A kirekesztő hangnemű kommenteket és a politikai szervezetek közleményeit nem tesszük közzé.

Utolsó kommentek

  • andrei vampiroiu: --------------- Egy szó mint száz:köszönet azoknak is akik szerint a mindatnak nincs értelme, azok... (2012.09.15. 22:27) Veled Uram, de Nélküled!
  • andrei vampiroiu: "Veled Uram, de Nélküled! Nincs értelme? Ó, dehogynem! "Király vagyok,Uram, a Te akartodból...Min... (2012.09.15. 21:56) Veled Uram, de Nélküled!
  • windermere: Költői kérdés - sajnos ilyen sokan vannak, akik magukat kereszténynek nevezik, "a kegyesség látsza... (2010.03.25. 17:51) 52%
  • N-drew: Pedig bizony, hogy sok értelme van. Ha valaki végighallgatta a rockoperát, akkor emlékszik az "Oly... (2010.02.17. 18:28) Veled Uram, de Nélküled!
  • Johannesz: Ez milyen felmérés? (2010.02.02. 11:57) 52%
  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Látom,hogy kicsit tegnapelőtti a post...de az aktualitása semmit sem kopott! Ugyanúgy meg kell ha... (2010.01.02. 17:03) Milyen nyelven beszélünk?
  • Zsolt520 (Kovács Zsotza Zsolt): Mindig elkeserítő,amikor a keresztet pajzsként,fegyverként,politikai kellékként használják. Vidám... (2010.01.02. 16:55) Deviánsok
  • fűrészpor: Nem sikerült megakadályozniuk a meleg felvonulást. (2009.12.15. 09:33) Deviánsok
  • Utolsó 20

2008.06.05. 23:26 xterx

Blogajánló: "Bik' egu indan" - Jézus sastollas barátai

"Nem kell lecserélnünk egy bűnnel szennyezett kultúrát egy másik bűnnel szennyezett kultúrára ahhoz, hogy keresztények lehessünk."
    Aki saját kultúrájára, sőt, minden kultúrára ki tudja mondani, hogy nem mosódhat össze a vallással, s aki ilyen tisztán látja, hogy a kereszténység nem kultúra, hanem hit, az egy észak-amerikai indián. Tőle pedig azt várnánk, hogy mindenek fölött értékelje saját hagyományait - hisz identitása azokra épül. Az idézet egy új blogról származik, amire ma bukkantam rá és ámulva olvasom. A keresztény hívővé lett indián igehirdetőknek arról a generációjáról szól, amelyik - elválasztva Jézust az euro-amerikai kultúrától - megtartotta hagyományos viseletét, táncait, énekeit, s mindeközben hitelesen és pontosan hirdeti az evangéliumot, nem csak Amerikában, hanem akár Pakisztánban is. A blog azzal a nagyon korszerű és nyitott misszió-értelmezéssel is foglalkozik, ami mindennek a hátterét képezi, és ami a szinkretizmustól pontosan elhatárolható. És közben vannak fotók magukról az indiánokról, fejdíszben, gyöngyhímzett ingben... Olvassátok!
http://annie99.blog.hu/2008/06/

Tőle van az idézet.

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló misszió


2008.06.05. 10:18 xterx

Egy ige 1.

Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok, mert ti minden népnél kevesebben vagytok; hanem mivel szeretett titeket az Úr. (5Móz 7,7-8)
    Az érvelés körkörös: azért szeretett és azért választott, mert szeretett. Mindenkinél kevesebben lenni – ez szinte csak egy járulékos dolog, azért szükséges, hogy a választás indokát még véletlenül se a mennyiségben lássuk. A választás oka a puszta szeretet, ami megmarad a maga radikális érthetetlenségében, nincs rajta mit magyarázni. Akit szeretek, abban van valami, amiről csak ilyen körkörösen tudok (és akarok) beszélni; nem argumentálható, nem tulajdonságaival függ össze, hanem mert úgy alakult, hogy szeretem. Ezt mondja az Isten is: egyszerűen szeret, és kész.

Szólj hozzá!

Címkék: ige


2008.06.01. 00:00 Nádori Gergely

Verések

Nagy a felháborodás akörül, hogy diákok vernek tanárokat. A legutóbbi hír:
Súlyos testi sértés miatt indult eljárás egy 16 éves bökönyi fiú ellen, aki ököllel úgy megütötte a tanárt, hogy a pedagógusnak eltört az orra.
A felzúdulás jogos. A teljes idézet viszont így hangzik:
Súlyos testi sértés miatt indult eljárás egy 16 éves bökönyi fiú ellen, aki ököllel úgy megütötte az öccsét pofonvágó tanárt, hogy a pedagógusnak eltört az orra
Miért nem hír, ha egy tanár üt meg egy diákot? Mit jelentenek Pál apostol szavai?
Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben; mert ez kedves az Úrnak.
Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.

4 komment


2008.05.27. 23:52 Nádori Gergely

A te alamizsnád titkon legyen

Az utóbbi napokban, hetekben fellángolt a vita a szociális segélyezés rendszeréről. Egyre többen és egyre több helyről hangoztatják, hogy valamiféle feltételekhez kellene kötni a segélyeket (pl. itt).
A szerencsi kistérség önkormányzatai azt javasolják, hogy csak három gyerek után járjon családi pótlék, a továbbiakért ne.

Mit mond a az Írás a segélyekről? Nagyon sokat:
Te pedig a mikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed
Adjátok el a mitek van, és adjatok alamizsnát
ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott
Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó
A jótékonyságról pedig és az adakozásról el ne felejtkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.

Nem esik szó semmiféle feltételről. Egyszerűen csak arról, hogy a szegények és a szükségben szenvedők számára kell adni. Sőt, mintha a Biblia nem is a szegények szempontjából nézné az adakozást, hanem az adakozók szemszögéből. Mintha az derülne ki, hogy a feltétel nélküli adakozás sokkal fontosabb annak, aki így tud adni. Hogyan is ne lenne, hiszen ő maga is így kapta meg a Krisztus kegyelmét.
Van-e helye ennek a szempontnak, ennek a gondolatmenetnek a szociálpolitikáról folytatott beszédben?

20 komment · 3 trackback


2008.05.22. 11:00 Nádori Gergely

Blográdió: Id. Visky Ferenc - Ap Csel 14

Elindul a Szelíd olajfa rádiója. Elsőként Visky Ferenc lelkipásztor szolgálata hallgatható meg. Az ige a következő:
És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába.
És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába;
És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek.
Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.
Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.




2 komment

Címkék: rádió igehirdetés


2008.05.19. 11:52 Nádori Gergely

Veled Uram, de Nélküled!

Szerintem ennek a mondatnak nincsen semmi értelme.

10 komment

Címkék: zene apró értelmetlen


2008.05.11. 09:47 Nádori Gergely

A legkisebb templom

Kárpátalján láttam ezt az aprócska templomot. Egy oltár és egy szószék.

Szólj hozzá!


2008.05.05. 15:21 xterx

PARANOLAND

A youtube ezzel a rajzfilmmel (by Patrick Boivin) válaszol egy vérvádról szóló ún. "ikonra":

10 komment

Címkék: film előítélet maimagyar paranoland


2008.04.30. 12:05 xterx

Az életre

Kedves Attila,
te kb. fél hónapos vagy most, amikor létrejön ez a bejegyzés. Ha esetleg tizenvalahány év elteltével kíváncsi leszel rá, hogy miket írtak 2008-ban születésed körülményeiről, és szétnézel az interneten, talán erre a néhány mondatra is rábukkansz. Megismerve a tényeket, szeretnénk, ha tudnád azt is, hogy nagyon örülünk létednek, annak, hogy köztünk vagy, és kívánjuk, hogy tudj örülni ennek te is, a tieiddel együtt! Szeretettel.
*

Sz. A. gödöllői bírónak köszönhetően megszületett egy kisfiú. Hatalmi szó és ítélet döntött életéről. Lehetett volna másképp is megnyilvánulni: megszólítani az anyát, beszélgetni, bátorítani. A történet többek közt újra felveti a kérdést, hogy a kényszer játszhat-e bármiféle szerepet akkor, amikor a gyermekvállalás és a magzatok élete a kérdés.
    A kisfiú világra jött, és nekünk már az a dolgunk, hogy örüljünk ennek az életnek. És hogy minél több szocmunkást és mozgósítható segítőt küldjünk azokra a helyekre, ahol társadalmi peremhelyztbe került asszonyok mérlegelik a gyerekszülést, és döntésük iszonyatos terhét talán szívesen megosztják valakivel.

1 komment

Címkék: élet hír abortusz befogadás maimagyar


2008.04.19. 17:19 Nádori Gergely

"Benne van a vérükben"

Reflexió a "cigánybűnözésről".
Vannak olyan képzetek, gondolatok, ideák, amiktől az ember nagyon nehezen szabadul meg, függetlenül attól, hogy van-e valóságalapjuk. Mindenkinek furcsa az a Galilei-tétel, hogy az ólomgolyó ugyanolyan gyorsan esik le, mint a papírból készült. Még a tétel megállapítása után 400 évvel is meglepetést tudott vele okozni egy, az igazságát bizonyító űrhajós. Az tehát, hogy egy idea mennyire elterjedt és mennyire nehéz tőle megszabadulnunk, nem feltétlenül van összefüggésben az igazságtartalmával.
    Ilyen belénk rögzült, bizonyítás nélkül elfogadott gondolat az is, ami a származáshoz bármiféle értéket rendel. Évezredekig működtek úgy a társadalmak, hogy a legfontosabb értéket a származás jelentette, hogy egyértelműnek vették a vér adottságait, amik meghatározzák, hogy ki milyen fajta és milyen értékes ember. Ebből még természetesen nem következik az, hogy ez így is van.
    A vérség gondolata az Ószövetségben is nagyon erősen megjelenik. A származás, a néphez és törzshöz tartozás fontos következményekkel jár. A mózesi törvényekben is nagy hangsúlyt kap a vérségi gondolat. De az Ószövetség sem tulajdonít erkölcsi felsőbb- vagy alsóbbrendűséget a nemzetiséghez, hisz minden története voltaképpen a választott nép bukásáról, gyengeségéről és az Istenhez való visszatalálásáról szól.
    Az Újszövetségben egyáltalán nincs szó arról, hogy a különböző népcsportokhoz való tartozásból fakadna bármiféle megnövekedett bűnre való hajlam. Amikor előkerül a származáshoz kötődő bűn kérdése, akkor is a cáfolata hangzik el - például akkor, amikor a tanítványok a vak emberről kérdezik:
És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?
Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
(Ján 9 2-3)
(Többek között ezért volt Nietzsche számára rabszolga-vallás a kereszténység.) Az Újszövetség már vegytisztán arról beszél, hogy az Istenhez való odatartozás az egyetlen zsinórmérték mind az egyénre, mind népekre, nemzetekre nézve. Az apostolok számára ez akkor válik egyértelművé, amikor Isten rávezeti őket az addig érdektelennek tekintett ún. "pogányok" közti misszió szükségességére. Ezért mi keresztényekként nem fogadjuk el bűnösség és genetika összekapcsolását. De gondoljuk csak tovább, mit jelentene, ha elfogadnánk, hogy van "cigánybűnözés", olyan, ami a cigányság genetikájából, alaptulajdonságaiból adódik, ami azt okozza, hogy a cigányok könnyebben lesznek bűnözők, mint mások. Azt jelentené, hogy elsősorban értük és hozzájuk jött el Jézus. Vagyis ha lennének is ilyen módon "megbélyegzett" népek, akkor valóban az ő megváltásukért való küzdelem kellene hogy legyen minden keresztény közös ügye.
    A magyarországi romák helyzetének indulatoktól és genetikai érvektől mentes, reális és konstruktív átgondolását sürgős tennivalónak tartjuk.

A kép innen van lopva.

30 komment

Címkék: roma alapelvek kirekesztés


2008.04.15. 00:14 xterx

"Etikázás" három tételben

1. Múlt hét csütörtökön híre ment, hogy a sokszínű civil összefogással szerveződő „ellentüntetésre” a Hollán és Katona utcák sarkán kimegy a miniszterelnök is. A civil szervezetek megrémültek, hogy a pártpolitika ezzel birtokába vesz egy olyan kezdeményezést, aminek értelme épp a politikafölötti értékek hangsúlyozása. A konzervatív álláspontot képviselő közösségek nagyon erősen fontolgatták, ne szálljanak-e ki az egészből, mondván, hogy nem járulnak hozzá a miniszterelnök imidzsének megerősítéséhez. Szókimondó, fontos viták zajlottak az interneten. Volt, aki nem jött el, volt, aki megtalálta a saját megoldását az ottlétre. A civilek nyilatkozatot adtak ki („…kérjük a politikai pártok képviselőit, tanúsítsanak mértékletességet, ne tartsanak beszédeket, és eseményünket ne használják fel saját politikai céljaikra”), a reakcio.blog.hu pólókat készített, stb. Az egyik fórumon, valakinek a kommentben olvastam azt a mondatot, ami számomra a legjobban összefoglalta, hogyan érdemes viszonyulni ehhez a demonstrációhoz: „én nem politizálni megyek oda, hanem etikázni”.
    Az "etikázás" értelme részemről ez volt: kifejezni, hogy nem fogadom el a konfliktusok önbíráskodással való megoldását, sem a konfliktusoknak származáson alapuló érveléssel való továbbszítását. Ám jobb, ha nem negatív módon fogalmazom meg, hogy miért voltam jelen, hanem egy békejeles magyar zászlóra utalok, ami feltűnt a tömegben. Végülis sokan azért mentünk el, hogy ez legyen az utolsó kordonosdi. „Tüntettünk” – nem az emberek, hanem széttagoló, egymástól elfordító elképzelések ellen. Épp ezért tartom félresikerültnek a civil nyilatkozat címét - "magyarok a nácik ellen". Nyilvánvaló, hogy a kordon mindkét oldalán magyarok áltak. Pontosabb lett volna így: "magyarok a szélsőséges eszmék ellen". 
2. Sok szó esett az elmúlt napokban arról, hogy a hivatalos személyek közül ki miért ment el az „ellentüntetésre”, és ki miért nem ment el. Mostanra már teljesen elcsépelt lett ez a kérdés az egyházak képviselői felé – mármint hogy valamely ügyben miért nem szólalnak meg.
    Pedig jó lett volna ott látni őket, főleg akkor (saját házunk tájánál maradva), mikor a dunamelléki református püspök szerint „hazánkat mély korrupció hatja át, és ezen nem csak a csalókat, bűnözőket érti, hanem azt a mindent átható bizalmatlanságot is, >>amelyben egyrészt mindenki mindenkit gyanúsít, másrészt éppen ezért mindenki úgy érzi, ő is leszakíthatja a maga részét<<” (beszámoló a közgyűlési jelentésről, forrás: református.hu).
    Kiváló alkalom lett volna részt venni a bizalom légkörében, vagy legalábbis egyházi részvétellel rádolgozni arra, hogy ez a bizalom kiépüljön, növekedjék. S ha nem akartak eljönni – hát erre is láthattunk több megoldást, pl. Sólyom László megerősítő nyilatkozatát a demonstráció előtt.
    De úgy tűnik, hogy ahelyett, hogy elöljáróink távollétét firtatnánk, azzal kell szembesülnünk, hogy egyre több múlik a keresztény civileken a nyilvánosságban.  
    A „tüntetésről” (nem az „ellen-”) készült fotók közül (index.hu) egyébként számomra a legfájdalmasabb az, amin egy feszületet tartó női kéz látszik.
3. Az eddig szinte „zavartalan” „etikázást” nagyon sok kérdéssel kell megnehezítenem.
    Egy nappal a Hollán Ernő utcai második demonstráció után, vagyis múlt hét szombaton a Jobbik-MGárda-NŐrsereg szervezett gyűlést és vonulást Nyírkátán – abban a faluban, ahol egy véletlen gázoló autóst összevertek, hasonlóan az Olaszliszkán történtekhez.
    Egy nagyon komoly bűnügy váltotta ki a tüntetést (nem egy fogyasztóvédelemhez utalható, kibogozhatatlan eset, mint Újlipótvárosban). És noha a szervezők nem mondták ki, de vonulásuk, hasonlatosan a többi „cigánybűnözés”-elleni akciójukhoz, a romáknak szóló gesztus volt. És most is, mint Olaszliszkán, roma származásúak voltak az elkövetők. Teljes a hasonlóság a jegyirodás üggyel, de most minden vád sokkal súlyosabb, hisz ott van mögötte a tény, az összevert férfi.
    Mit gondolnak erről azok, akik számára egyértelmű volt, hogy a szélsőséges eszmék ellen ki kell állni Pesten? Mit gondolunk? Hogyan lehet itt etikázni? Hogyan lehetne kifejezni azt, hogy a gárdák üzenetét nem így kell elmondani, nem egyenruhásan, nem felvonulva, nem a hadi jellegű alakulat „megregulázó” hatására építve? Hogyan lehetne jelezni a romák felé, hogy noha a cigánybűnözés fogalma mindnyájukat ugyanabba a kriminológiai kategóriába zsúfolja, mi ezt nem így látjuk? Hogyan lehet mindeközben éreztetni az együttérzést az összevert autóssal, családtagjaival? Hogyan lehet ugyanakkor határozottan kifejezni, hogy a tüntetések és ellentüntetések csak gátolják azt, hogy Magyarországon a romák helyzetében és társadalmi beágyazódásában ténylegesen bármi előrelépés történjen? Hisz minden fél egyre indulatosabbá válik. Nagy a felelősség a mindenkori kormányon – de a romák képviselőin is, akiknek ilyen-olyan nyilatkozatok helyett sokkal inkább föl kellene vállalniuk a felelősséget, és sokkal aktívabban kellene dolgozniuk azon, hogy a magyarországi cigányság megújulhasson.
    Dehát olyan ügy ez, ami nagyobb bevonódást követelne az egyházaktól, és egyáltalán, mindenkitől, aki nem akar a beskatulyázások passzivitásában megbújni (itt bárminémű, bármilyen irányú beskatulyázásra gondolok).
    Végezetül: nem voltam ott Nyírkátán. Messze van Budapesttől... És ha ott lettem volna - hogyan? S mivel ez már mellékes, sokkal inkább az a kérdés: mit lehet tenni? És mit lehet tenni keresztényként? Akinek ötlete, projektje, véleménye van, írjon!

19 komment

Címkék: politika hír egyház roma gárdák felelősségvállalás kirekesztés maimagyar


2008.04.12. 12:36 xterx

Megnyílt Nagyszebenben a felekezet- és kultúraközi megbékélés központja

2008. április 6-án ünnepélyes keretek között nyitották meg a "Dél-kelet európai egyházak, kultúrák és vallások közötti kommunikáció és megbékélés felekezetközi központját" Nagyszebenben. A helyi református egyház által felajánlott, nyugat-európai támogatással felújított központ felszentelésén valamennyi felekezet képviselői részt vettek. A kicsiny intézmény egyben az ugyanezen a napon létrehozott "Reconciliation in South East Europe" (Megbékélés Dél-Kelet Európában) elnevezésű alapítványnak is otthont ad. A felekezetek közti párbeszédet szolgáló alapítvány a Református és Lutheránus Világszövetség, valamint európai egyházi segélyszervezetek támogatását élvezi.

A megnyitó ünnepségen Laurentiu metropolita, az Orthodox Hittudományi Főiskola dékánja, Christoph Klein professzor, az erdélyi evangélikus egyház püspöke, a görög katolikus Bizau segédpüspök és a római katolikus rektor, Oláh mellett Kató Béla, az Erdélyi Egyházkerület református püspök-helyettese is részt vett. Az egyházak képviselői elkötelezték magukat a párbeszéd mellett, amely a régió politikai-társadalmi feszültségei közepette Erdély legnemesebb hagyományát, a különböző kultúrák, népek és egyházak békés és egymást gazdagító együttélését élesztheti újra.

Az alapítvány célja az alapító okirat tanúsága szerint "az egyházak, kultúrák és vallások közötti megbékélésnek, a kultúrák és vallások közötti párbeszédnek a támogatása, illetve a nyugat- és kelet európai kultúrák elidegenedésének enyhítése". A kezdeményezés annak a sokéves elkötelezett munkának az eredménye, amelyet az Európai Egyházak Konferenciája, személy szerint az alapítvány igazgatója, Dieter Brandes evangélikus lelkész végzett.

Dieter Brandes megnyitóbeszédében többek között arra is rámutatott, hogy az intézet létrejötte a 2007-ben ugyancsak Nagyszebenben zajló harmadik európai ökumenikus gyűlés lényegi törekvését, azaz Európa népeinek közötti kölcsönös megértést valósítja meg.

(A hírt a reformatus.hu-ról vettük át.)

1 komment

Címkék: hír egyház befogadás


2008.04.10. 12:23 xterx

Összegyűlni

Aki keresztényként az erőszakmentesség és a befogadás fontosságát ki szeretné fejezni, feltétlenül jöjjön el!

Aki megfélemlítéstől mentes társadalmat akar, az is.

Remélem, ennek szellemében leszünk együtt.

2008 április 11 ., PÉNTEK, 16:00,
Budapest, XIII. ker., Hollán Ernő u. és Budai Nagy Antal u. sarok.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Figyelem! Egy eszmét el lehet utasítani, és sokszor kell is. De az embert NEM!

3 komment


2008.04.08. 14:36 xterx

Válasz az agresszióra: a nemerőszak és a közösség

A tegnapi Jászai Mari téri - Hollán Ernő utcai eseménynek két olyan aspektusát szeretném kiemelni, amelyek örömteliek.
Nevezetesen, hogy egy olyan cselekedetsorra, amit önbíráskodó és rasszista indulatok hoztak mozgásba, egy koratavaszi ácsorgós, beszélgetős egybegyűlés volt a válasz. A provokatív szándékra a felelet egy egész másik hangnemben érkezett, a nemerőszakéban. (Igen, tudom, volt egy kapucnirángatás és kiabálás is.)
Ráadásul egészen különböző szellemiségű közösségekből jöttek össze azok, akik ilyen módon meggátolták a jegyiroda munkatársainak további megalázását (és persze nem csak az övékét, hisz a rasszista portálok számára e jegyiroda a "megvetett kisebbségeket" testesítette meg).
Összefoglalók pl. itt és itt és még több helyen.
A közösség létrejöttének örülnek pl. itt is.
Kedvenc képbeszámoló: az Élet Menete...

1 komment

Címkék: közösség roma antiszemitizmus befogadás gárdák felelősségvállalás maimagyar


2008.03.23. 13:28 xterx

Vasárnap, hétfő...

Pál írja, hogy nincs semmi értelme a hitünknek, ha Krisztus nem támad fel. Akkor az újjászületés, ami a leglehetetlenebb kívánsága az embernek, elérhetetlen marad.

Aki tudja, hogy egyszer már beíratott azoknak a névsorába, akik látták a feltámadt Jézust, és újra kételkedni kezd, avagy újra homályban érzi magát, sehol sem találja a sírból kilépő Megváltót, abba kapaszkodhat, hogy ha mégis van feltámadás, akkor az újjászületés is újjászülethet.

Reményteli húsvétot mindnyájunknak!

Szólj hozzá!

Címkék: húsvét ünnep evangélium pál


2008.03.22. 01:26 xterx

Péntek, szombat -

ennyi.
(Dinu Lazar képének felhasználásával)

Szólj hozzá!

Címkék: húsvét ünnep szenvedés evangélium bűnbánat


2008.03.16. 21:57 xterx

Az erőszakról: "provokátorok"; "mint azt megszokhattuk"...

Az egyik "nagy kereskedelmi" tévé hírkommentátora megfogalmazásában: március 15-én az ünneplés este "erőszakba torkollt, mint azt megszokhattuk". Döbbenetes ezt hallani, dehát igaza van, megszoktuk, noha alapvetően megszokhatatlan. 2006-ban elhűlve néztük, hogy Pesten is lehet autókat, épületeket szétverni, és hogy az utcákon, ahol dolgozni járunk, meg sétálunk, meg találkozunk, lehet útburkolatot feltörni, és magyarul beszélő rendőrőkre dobni azt. Aztán 2007-ben azon drukkoltunk, hogy ne legyen rosszabb 2006-nál. Aztán lement az idei meccs is, sokmillió forintos kárral, sérült rendőrökkel, fotósokkal és megsérült maszkos-kapucnis fiatalokkal (meg idősebbekkel). Magyarán ezt "szoktuk meg": rongálást és agressziót.
    A megszokás voltaképpen a tehetetlenséget jelenti, meg azt, hogy egy jelenséget, amin nem tudunk változtatni, olyan kategóriában helyezünk el, ahol biztonságos távolságból szemlélhetjük. Jellegzetes maimagyar tulajdonság, hogy ezt a kategorizálást a politikusainktól várjuk, miközben tudható (lenne), hogy a politikai retorika úgy működik, hogy bármely rossz helyzetből a maga számára valami előnyöst, valami jót akar kinyerni.
    Közben ami elmarad, az éppen a legfontosabbnak a felmérése: miféle agresszió szakad itt fel, miből fakad, honnan származik, és lehet-e valamit kezdeni vele? Mi az, ami segít, valóban? (A "provokátor" elnevezés, ami a bejegyzés címében kiemelten is szerepel, több szempontból érdekes. Az egyik szempont a történelmi, ezt nálam hivatottabb kell, hogy kibontsa. A másik viszont pusztán szemantikai: ez a szó ugyanis azt jelenti, hogy valakik önmagukat elmaszkírozva megbízták ezeket a fiúkat és férfiakat, hogy Molotov-koktéllal felszerelkezve zavarják a rendet - avagy ők maguk az ügynökök. S akkor mások miért tekintik őket "forradalmároknak"? Stb. Mindez csak arra jó, hogy ne értsük meg, mi történik velünk. Amiképpen abban sem érzem e probléma teljeskörű felvállalását, ha évente rutinból szétkergettetjük őket a rendőrséggel, és annyi...) A retorika megelégelése egyébként radikalizálódához is vezethet: felszabadította az önbíráskodás iránti vágyat, ezért is van kétségtelenül nagy támogatottsága a hadi alakulatként felépülő gárdáknak és "felvonulásaiknak".
    Még emlékszem a '89 utáni első kifütyülésre, megdobálásra. Meg az első nyilvános zsidózásra. Most már belefér a rendezvényeken való roma-gúnyolás, meg a bábu-égetés.
    Szóval épp ez a kérdés, hogy akarjuk-e, hogy beleférjen. A politikusainktól várjuk - hiába -, amit magunknak kellene, ennek a maimagyar társadalomnak, akik vagyunk, tudatosítani, hogy a politikai ellenvélemény és az erőszak két abszolút külön dolog, az egyik nem legitimálja a másikat. Az erőszakot semmi sem legitimálja. Viszont az agessziónak vannak gyökerei, és végre utána kellene nézni, hogy ezek hová vezetnek - történelmiek, kulturálisak, gazdaságiak...? Avagy ez még annál is eredendőbb? Itt, ezen a ponton léphetne be az egyház, vagyis az Isten hívő népe, hogy segítsen kibékülni - kinek akivel kell, önmagával vagy a másikkal.
    Magyarországon többségünkben most abba a helyzetbe kerültünk, hogy kénytelenek vagyunk "hozzászokni" a társadalmi agresszivitáshoz. De ha a többség válasza ez az adaptálódás, akkor számíthatunk rá, hogy növekedni fog az erőszaknak az a dózisa, amit le kell nyelnünk.  De választhatjuk a dialógust és az erőszakmentesség igényének tudatosítását is.
 

2 komment

Címkék: politika felelősségvállalás maimagyar


2008.03.04. 16:17 xterx

Ez Móricz

Az arcok vörösek voltak, a szemek tüzeltek, egyik adoma a másikat kergette.
- No, legátus uram, hát maga mért nem iszik? - szólt oda a jegyző a fiatalembernek.
- Köszönöm szépen.
- Nem köszönni kell azt, hanem ki kő inni. Vagy maga is úgy van vele, mint a kurátor, csak az újat szereti? A tiszteletes urunknál voltunk múlt kedden disznótoron. Ott volt a kurátor is - és az egész asztal odafigyelt a fiatal jegyzőre - aki oly szélesen és fennen beszélt, mint akiből jó adomázó lesz valaha -, volt újbor is, de jó volt a régi, palackozott is… Kínálja a pap, “tessék kurátor úr, ez a jó”. “Már én köszönöm, csak ennél maradok” - mondja a kurátor. - “Mér? jobb az óbor.” “Nem tudom valóra venni.” Nagyot néztünk. “Mér?” azt mondja a pap, “mér gondolja kurátor uram?” - Aszongya a kurátor: “Ha jó lett vaóna, megitták vaóna új korába!”
Óriási kacagás lett.
- Jó kis kálvinista falu ez - folytatja a jegyző, hogy levonja az erkölcsi tanulságot. - Nem tudnak itt a szőlőtőkék annyi bort elleni, hogy el ne fogyjon új korába. Tavaly télen a főbírónál itt volt egy német úr, aki a magyar borvidékeket tanulmányozta, honnan lehet jó, elálló, szállítható borokat vinni.
Kérdi a bírótól:
- Hát bor terem itt?
- Terem, kérem alássan.
- Jó bor terem?
- Jó bor, kérem alássan.
- Sok terem?
- Sok, kérem alássan?
- Eláll-e?
- Azt még nem próbáltuk, kérem alássan.
Mikor kinevették magukat, a jegyző még leszögezte, hogy:
- Azír mondom én, hogy tiszta kis kössig e, mint Szovát. Mikor ott járt a debreceni katolikus püspök, Wolafka, hát nagy kálvinista udvariassággal fogadták, s a harangot is meghúzták a tiszteletére. Nagyon tetszett Wolafkának. Igen szívélyesen fogott kezett a bíróval.
- Mondja, bíró úr, aztán vannak itt katolikusok?
Aszongya a bíró:
- Nincsenek itt, méltóságos uram, tiszta kis kössig ez.
Harsányan nevettek, ahogy csak a kálomista magyarok tudnak nevetni. Aki azt nem hallotta, sose fogja megtudni, mi az önérzet és egészség és mi az a “vastag nyak”.
Még Rácz Dániel is, aki ugyan keveset szól, ma még az egész álló nagy vacsora alatt egyet se nyögött, most megmozdult.
- Operációt kaptam, koponyalékelést, és elgörbült a debreceni professzor bicskája a fejemen. Aszonygya, “még kemény koponya e!” “Kálvinista koponya!” - mondtam neki.
- Ennél jobbat régen hallottam - kiáltott a pesti vendég - isten áldása rajtad, kedves bátyám. Szervuuusz!

Szólj hozzá!


2008.02.02. 19:32 Nádori Gergely

Szakadások

Azt írjuk a blog leírásában, hogy a pártpolitika fölötti egyházra vágyakozunk. És itt nem csak a politikai pártok politikájára gondolunk, hanem minden olyan politikára, ami pártokra szakítja az egyházat.
Pál apostol szinte könyörög a korinthusi gyülekezetnek, hogy "ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben". Annak a gyülekezetnek, ami darabokra szakadt ("Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé"). Azért is könyörög az apostol, hiszen úgy véli: Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. Aki az Isten népében idéz elő szakadásokat, az ezt a testet akarja szétcincálni.
Mikor az egyház megszólal a világban, különösen kell arra figyelnie, hogy kijelentéseivel nehogy megossza az Isten népét. Másképpen fogalmazva: csak az üdvösség kérdéseiben nyílváníthat véleményt. Nem célozhat alacsonyabbra - ami annál kevesebb, az a Krisztus testét darabolja fel. Az egyház, ami erre nem figyel, nem juthat sokra (Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik).
Amikor az egyházak közéleti megszólalásait olvassuk, nem tehetünk kevesebbet, mint hogy erre a mérlegre helyezzük: az üdvösség kérdéséről, az Isten országáról van-e szó?
Jaj nekünk, ha nem a válasz.

3 komment

Címkék: közösség politika egyház alapelvek összefonódás


2008.02.01. 14:49 xterx

Manga-Biblia: a maga módján félelmetesen pontos



Megjelent a teljes Ó- és Újszövetség manga-változata, vagyis egy Siku nevű, nigériai származású angol rajzművész átrajzolta hagyományos japán képregénnyé az egész Bibliát. Ez így önmagában még nem száz százalékosan jó hír, de hatalmas lehetőségeket nyit meg, hisz a képregény egyészen új olvasó-csoporthoz juttathatja el a történeteket, és az igényes manga pedig mindig hallatlanul izgalmas műalkotás.

A száz százalékosan jó hír az, hogy belelapozva kiderül, hogy a Siku-féle manga-Biblia valóban műalkotás, és a bibliai történetek értelmezésében és átadhatóságában tényleg egészen új fejezetet nyithat. A képek nem mutatnak meg olyan dolgokat, arcokat, amiknek jobb lenne rejtve maradniuk, hisz éppen az a lényegük, hogy emberi szem még nem láthatja őket. Teret adnak a képzeletnek meg a hitnek, de közben megvilágítják a bibliai szöveg néhány nagyon lényeges pontját (pl. azt a nem elhanyagolandó momentumot, hogy Isten félelmetes, meg hogy ezeknek a történeteknek tétjük van).
    (Párhuzamképpen Art Spiegelman MAUS című képregénye ugrik be, ami rengeteg mindent elmond a Holokausztról, de nem állít olyasmit, hogy "hűen ábrázolja" a történteket...)

A manga-Biblia weboldala ITT megtalálható, számos színes - gondolom, hatásvadász céllal kiválogatott - borító képével.
    Viszont aki ide klikkel, az láthat egy részletet az Újszövetségből: Jézus megkísértését - azt a történetet, amiről a jövőben egyébként szeretnénk néhány bejegyzésben szólni az Olajfán.
    Félelmetesen pontos, szó szerint.

(U.i. Kumokiri Nizaemon külön figyelmébe.)

7 komment

Címkék: evangélium


2008.01.17. 00:58 Nádori Gergely

Egy gyermek

Az utóbbi napokban az internetes fórumokon és még az internetnek ebben a zugában itt nálunk is megszaporodtak a hozzászólások a Blaha Lujza téri késelő kisgyermekkel kapcsolatban.
Könnyen ülünk be az ítélet székébe megfeledkezve arról, hogy ezzel magunkra hívjuk az ítéletet, de nem erről szeretnék most beszélni.
Hanem arról, amit Jézus mond a gyermekekről:
És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
Máté 18,2-3

Nem tudjuk, milyen gyerek volt, az, akit Jézus példaként a tanítványai elé állított. Az egyik, bármelyik. A gyermekek olyanok, mint a megtértek, mint azok, akik bemennek a mennyeknek országába.
Ez a gyermek is? Vagy ő már (ebből a szempontból) nem számít gyereknek? Ki tehet arról, hogy a gyerekkora 12 éves kora előtt véget ért? Ki tehet arról, hogy egyedül kell valahogy, akárhogy megélnie télen egy idegen országban az utcán? Ki tehet arról, hogy olyan helyzetekkel és felelősségekkel kell megbírkóznia, amiket mi leginkább csak Dickens, Zola és Móricz regényekből ismerünk? Mi a feladatunk és mi a felelősségünk ebben?
Úgy tűnik, hogy Krisztus most ezt a gyermeket állította közénk.
Legalább nézzünk rá.

3 komment

Címkék: roma szenvedés befogadás bűnbánat


2008.01.17. 00:56 xterx

Érkezett egy levél (Subject: blahalujza)

"A blogotok indított arra, hogy érdemes, sőt égetően szükséges lenne foglalkozni a Blaha Lujza téri késelő fiú esetével. Elszomorított, hogy az eset kapcsán mennyire elszabadultak az indulatok a testvérek között is. A visszhang ténylegesen is a zengő érc és a pengő cimbalom hangját idézik. A régmúlt harci hangszerei hangulatfokozásra voltak alkalmasak egészen az extázisig. Napjaink hangjai is hangulatfokozók, már-már az extázisig. De, hogy konkrétumot is mutassak, íme pár hozzászólás, ami az iwiw üzenőfalán jelent meg az esettel kapcsolatban (jelzem a hozzászólások teológus testvéreim tollából származnak):

Van egy ország.Abban az országban van egy város.Abban a városban van egy ház.Abban a házban van egy srác...és a srácnak már tele a töke az egész országgal!!!!...egy 11 éves gyilkos szórakozik a rendőrőkkel, a kormánnyal...mert nincs törvény ellene...elgondolkodhatnának ezen az illetékesek...és a srácban már nincs benne ez az ország!!!! így építsenek új Magyarországot!!! --------TEDD KI TE IS!!" 
- Reagálva az XXX felvetésére, és a bicskanyitogató eseményekre, valamint más fórumokon található véleményekre egy megoldás van. És ne gyertek azzal, hogy így rasszista meg úgy, nézzétek meg a tényeket, aztán lehet észérvekkel érvelni. Szóval a megoldás:
"Fekete pont a Holdon. Mi az? Válasz: Egy cigány.
Teljes holdfogyatkozás. Mi az? Válasz: Végső megoldás!"   - Ja, és ezt találtam a neten!
 - Vélemény az origo fórumján a "gyerek" kiadatásáról:
 - Szeress mindenkit, aztán majd te leszel a következő áldozat. Ha a te 15 éves fiadat szúrták volna meg, akkor nem ezzel jönné! Persze kell a szeretet, de kell a törvény is! Most annak van az ideje!

Ha tudtok, akkor kérlek nyilvánosan is foglalkozzatok a témával. És kérlek velem együtt imádkozzatok a szeretet és a béke kegyelmi ajándékáért testvéreink és a nemzet számára."

2 komment

Címkék: roma kirekesztés


2008.01.16. 15:24 xterx

Kezek

Létezik a magyar internetes nyilvánosságnak egy olyan apró része, ami nagyon jó, hogy van. Akár büszkék is lehetünk rá! Ez a gasztroblogok, főzőblogok világa. Sőt, közössége. Ennek nagyon érdekes jellegzetességei vannak: a bloggerek ismerik és számon tartják egymást, barátságokat kötnek, ötleteket cserélnek stb. Körkérdéseket küldenek ki és főzőversenyeket tartanak, néha összejönnek együtt enni egy jót, karácsony előtt megajándékozzák egymást. Olykor karitatív szervezeteknek gyűjtenek pénzt a blogjukon. Van mindenféle gasztrobloggerünk: külföldön és belföldön élő, férfi és nő, karácsonyt és hannukát ünnepő, sokgyerekes és egyedülálló, MN-be (Magyar Narancs) és MN-be (Magyar Nemzet) író, vegetariánus és húsimádó... A különbségek őket egyáltalán nem tagolják szét - gondolom, mert van itt valami, ami sokkal de sokkal fontosabb, mint a frontvonalak: valami olyasmi, hogy jó enni, jó enni adni, jó örömöt okozni.

(U.i.: Érdekes a bejegyzések egymásutánja, az előzőben a végtagok nélkül is teljes életet kereső fiúról volt szó, most pedig éppen olyan emberekről, akik a kezük hétköznapi munkáját nyújtják - főznek, írnak. Nincs ebben szándékosság, jó, hogy így alakult.)

És íme, a kezek. Nehéz volt megtalálni őket, mert a gasztrobloggerek ez ügyben szemérmesek, és nem magukat, hanem az ételeiket fotózzák, ami szerintük a lényeg. Nemisbékát ezért csak a "békepipiskék" fotója képviseli (dehát a galamb és az olajág közt van némi kapcsolat).
Az elgyötört cyber-vándor az alábbi konyhákban nyugodtan megpihenhet. A válogatás szubjektív. (A nevekre kattintva máris a konyhába jutunk.)

Maci/Macikonyha

Fűszeres Eszter/Fűszer és Lélek

Nemisbéka/Domestic Goddess

Hölgyeim és uraim, tessék, tessék, itt látható a híres-nevezetes Chili&Vanilia Dolgos Két Keze :) - idézet Nemisbékától.

Kicsi Vú/Étel, ital, kicsi Vú

2 komment

Címkék: közösség befogadás maimagyar


2008.01.11. 21:34 xterx

Bátorítás misszióra

Aki szeretné megismerni Nicket, a kezek és lábak nélkül élő srácot, és kíváncsi rá, hogyan tart evangelizációs előadást, hogyan bátorít a szolgálatra, itt megteheti. Sokan biztos túl marketingesnek, túl "jöjjönelőreakimegakartérni"-snek fogják találni ezt a kisfilmet. De át is lehet értékelni, hogy mi az, hogy "idő", "képesség", "odaszántság". Meg azt, hogy "öröm", "álmok"... stb.
Az előadás végén Nick inge csupa víz a beleadott energiától. 

Szólj hozzá!

Címkék: misszió


2008.01.08. 00:17 Nádori Gergely

Menj közéjük

A Kálvin téri templomban, a keresztelői szertartás előtt a fiúcska rokonai lesegítették kabátját, a benne lévő kulccsal pedig kirámolták lakása minden értékét. Hajszálpontosan a szertartás végén visszasegítették rá a kabátot, amelyben már újra ott lapult a kulcs. Orián Géza a keresztelőt követő vendéglakoma alatt ráeszmélt, hogy saját étkészletéből eszik. Amikor később visszakérte mindazt, ami hajlékából hiányzott, az egyik börtönviselt nagybácsi halálosan megfenyegette. Emberünk ezt jónak látta komolyan venni. Egy idős lelkipásztornak azért kiöntötte szíve keserűségét. "Miért is tették ezt azok a cigányok pont ővele?"
"Menj közéjük misszióba" - tanácsolta vigasztalás helyett Dobos Károly lelkész, a leprásokért szerveződött külmisszió alapítója.

6 komment

Címkék: idézet roma misszió


süti beállítások módosítása