Szelíd Olajfa

*

(Ján 9 2-3)

2. Sok szó esett az elmúlt napokban arról, hogy a hivatalos személyek közül ki miért ment el az „ellentüntetésre”, és ki miért nem ment el. Mostanra már teljesen elcsépelt lett ez a kérdés az egyházak képviselői felé – mármint hogy valamely ügyben miért nem szólalnak meg.
    Pedig jó lett volna ott látni őket, főleg akkor (saját házunk tájánál maradva), mikor a dunamelléki református püspök szerint „hazánkat mély korrupció hatja át, és ezen nem csak a csalókat, bűnözőket érti, hanem azt a mindent átható bizalmatlanságot is, >>amelyben egyrészt mindenki mindenkit gyanúsít, másrészt éppen ezért mindenki úgy érzi, ő is leszakíthatja a maga részét<<” (beszámoló a közgyűlési jelentésről, forrás: református.hu).
    Kiváló alkalom lett volna részt venni a bizalom légkörében, vagy legalábbis egyházi részvétellel rádolgozni arra, hogy ez a bizalom kiépüljön, növekedjék. S ha nem akartak eljönni – hát erre is láthattunk több megoldást, pl. Sólyom László megerősítő nyilatkozatát a demonstráció előtt.
    De úgy tűnik, hogy ahelyett, hogy elöljáróink távollétét firtatnánk, azzal kell szembesülnünk, hogy egyre több múlik a keresztény civileken a nyilvánosságban.  
    A „tüntetésről” (nem az „ellen-”) készült fotók közül (index.hu) egyébként számomra a legfájdalmasabb az, amin egy feszületet tartó női kéz látszik.
3. Az eddig szinte „zavartalan” „etikázást” nagyon sok kérdéssel kell megnehezítenem.
    Egy nappal a Hollán Ernő utcai második demonstráció után, vagyis múlt hét szombaton a Jobbik-MGárda-NŐrsereg szervezett gyűlést és vonulást Nyírkátán – abban a faluban, ahol egy véletlen gázoló autóst összevertek, hasonlóan az Olaszliszkán történtekhez.
    Egy nagyon komoly bűnügy váltotta ki a tüntetést (nem egy fogyasztóvédelemhez utalható, kibogozhatatlan eset, mint Újlipótvárosban). És noha a szervezők nem mondták ki, de vonulásuk, hasonlatosan a többi „cigánybűnözés”-elleni akciójukhoz, a romáknak szóló gesztus volt. És most is, mint Olaszliszkán, roma származásúak voltak az elkövetők. Teljes a hasonlóság a jegyirodás üggyel, de most minden vád sokkal súlyosabb, hisz ott van mögötte a tény, az összevert férfi.
    Mit gondolnak erről azok, akik számára egyértelmű volt, hogy a szélsőséges eszmék ellen ki kell állni Pesten? Mit gondolunk? Hogyan lehet itt etikázni? Hogyan lehetne kifejezni azt, hogy a gárdák üzenetét nem így kell elmondani, nem egyenruhásan, nem felvonulva, nem a hadi jellegű alakulat „megregulázó” hatására építve? Hogyan lehetne jelezni a romák felé, hogy noha a cigánybűnözés fogalma mindnyájukat ugyanabba a kriminológiai kategóriába zsúfolja, mi ezt nem így látjuk? Hogyan lehet mindeközben éreztetni az együttérzést az összevert autóssal, családtagjaival? Hogyan lehet ugyanakkor határozottan kifejezni, hogy a tüntetések és ellentüntetések csak gátolják azt, hogy Magyarországon a romák helyzetében és társadalmi beágyazódásában ténylegesen bármi előrelépés történjen? Hisz minden fél egyre indulatosabbá válik. Nagy a felelősség a mindenkori kormányon – de a romák képviselőin is, akiknek ilyen-olyan nyilatkozatok helyett sokkal inkább föl kellene vállalniuk a felelősséget, és sokkal aktívabban kellene dolgozniuk azon, hogy a magyarországi cigányság megújulhasson.
    Dehát olyan ügy ez, ami nagyobb bevonódást követelne az egyházaktól, és egyáltalán, mindenkitől, aki nem akar a beskatulyázások passzivitásában megbújni (itt bárminémű, bármilyen irányú beskatulyázásra gondolok).
    Végezetül: nem voltam ott Nyírkátán. Messze van Budapesttől... És ha ott lettem volna - hogyan? S mivel ez már mellékes, sokkal inkább az a kérdés: mit lehet tenni? És mit lehet tenni keresztényként? Akinek ötlete, projektje, véleménye van, írjon!

Megjelent a teljes Ó- és Újszövetség manga-változata, vagyis egy Siku nevű, nigériai származású angol rajzművész átrajzolta hagyományos japán képregénnyé az egész Bibliát. Ez így önmagában még nem száz százalékosan jó hír, de hatalmas lehetőségeket nyit meg, hisz a képregény egyészen új olvasó-csoporthoz juttathatja el a történeteket, és az igényes manga pedig mindig hallatlanul izgalmas műalkotás.

A száz százalékosan jó hír az, hogy belelapozva kiderül, hogy a Siku-féle manga-Biblia valóban műalkotás, és a bibliai történetek értelmezésében és átadhatóságában tényleg egészen új fejezetet nyithat. A képek nem mutatnak meg olyan dolgokat, arcokat, amiknek jobb lenne rejtve maradniuk, hisz éppen az a lényegük, hogy emberi szem még nem láthatja őket. Teret adnak a képzeletnek meg a hitnek, de közben megvilágítják a bibliai szöveg néhány nagyon lényeges pontját (pl. azt a nem elhanyagolandó momentumot, hogy Isten félelmetes, meg hogy ezeknek a történeteknek tétjük van).
    (Párhuzamképpen Art Spiegelman MAUS című képregénye ugrik be, ami rengeteg mindent elmond a Holokausztról, de nem állít olyasmit, hogy "hűen ábrázolja" a történteket...)

A manga-Biblia weboldala ITT megtalálható, számos színes - gondolom, hatásvadász céllal kiválogatott - borító képével.
    Viszont aki ide klikkel, az láthat egy részletet az Újszövetségből: Jézus megkísértését - azt a történetet, amiről a jövőben egyébként szeretnénk néhány bejegyzésben szólni az Olajfán.
    Félelmetesen pontos, szó szerint.

(U.i. Kumokiri Nizaemon külön figyelmébe.)