Különösen kemény ez ismerve az Innocence projekt működését (www.innocenceproject.org/), az 1992 óta működő szervezet DNS analízissel próbálja meg felmenteni az ártatlanul elítélteket. Azóta több mint 500 esetben értek el sikert, több mint 50 esetleb (www.innocenceproject.org/Content/294.php) halálbüntetésre várakozók esetében. Mekkora lehet az igazságszolgáltatás hibaszázaléka? milyen gőg van abban, hogy kijelentjük, nem tévedhetünk, így joggal gyilkolhatunk is!

Gondolom most az árral szemben haladok, de én egyetértek a halálbüntetéssel. Van olyan bűn, amire ez az egyetlen igazságos büntetés. És az áldozatok sem kaptak egy második esélyt a gyilkosaiktól.

Nincs ilyen ár :)
Az alapkérdés szerintem is az: van-e olyan bűn, ami feljogosít, hogy megöljük a tettest?

Egyébként ennek a cikknek lesz (minimum) egy folytatása, mert véletlenül egy nagyon érdekes sztorit találtam!

Azt hiszem hogy a halál, a szenvedés hozzátartozik a létünkhöz, mint ahogy a pozitív dolgok is.
Nem biztos, hogy egy számunkra ideális világ, amiben csak nekünk kellemes dolgok vannak, jó lenne, hiszen a természet nem ilyen világot alkotott.
A krisnások hirdetéseit szoktam látni kiplakátolva, tele mosolygó emberekkel akik virágokat és teheneket szagolgatnak. Az igazi élet tutira nem ilyen, ezért hiteltelenek az ilyen hirdetések, bár azt elismerem hogy jóindulatúak.
Szóval nem hiszem, hogy a halál és az ölés elkerülhető, jóllehet ilyesztő dolgok.

"Szóval nem hiszem, hogy a halál és az ölés elkerülhető, jóllehet ilyesztő dolgok." Az, hogy ebben aktívan részt veszünk vagy sem, nem döntés kérdése?

Akkor ide is :)

Amiért igazán problémás, hogy bármikor kiderülhet ártatlanság is később (ütős példa a móri bankrablás, ahol gondolom sokan a halálbüntetésre gondoltak) ill., hogy bármikor politikai célokra lehet használni, ha olyan ember kerül hatalomra és a rendszer már biztosítja a lehetőget.

A halálbüntetés jó dolog, nélküle kereszténység sem lenne.

Döntés kérdése hogy részt veszünk-e benne, mindenkinek joga van eldönteni, milyen elvek szerint él. Mégis fel kell tenni a kérdést, hogy mi a helyes. Különösen ha nem csak a mi életünkről van szó, hanem másokért is felelősséget vállalunk, végülis nem elszigetelten élünk.

A júdaizmus és a kereszténység is az etikája miatt közösségi vallás, az etika írja elő, hogyan kell/lehet együttélnünk.

Még egy vetületét látom a dolognak: ha nem vagyunk hajlandók elfogadni a létet olyannak amilyen, hanem a saját, külön megteremtett világunkban élünk, akkor az nem olyan mint az öngyilkosság? Végülis kivonulunk vele a világból.

Persze nem szeretném a Szelíd Olajfát "Vad Olajfává", esetleg "Öldöklő Olajfává" változtatni:)

Pedig már hegyeztük az ágainkat! :)

Érdekes, hogy egy másik kiskorú elkövető, akit aztán sok évvel később szintén kivégeztek az USÁ-ban, ugyanazt mondta, mint N. Beazley: úgy akarjátok megtanítani a gyerekeiteket, hogy ne öljenek, hogy közben kivégeztek embereket?
Ez egy kemény kérdés!

A döntésről: ha valamit rossznak ítélek a társadalomban, és ezért elkezdek másképpen viselkedni, az szerintem nem öngyilkosság. Vannak fontosabb dolgok, mint a többség közé tartozni.

Már sok ilyet hallottam, bűnösöket az akasztófa árnyékában, amint bűneiket bánva magyarázzák, hogy szerintük sokkal enyhébb büntetést érdemelnek, mert ők úgy bánják. A legújabb példa a móri fickó, lefogadom hogy már megtért.

Olyan viszonylag ritkán fordul elő hogy valaki belátja, hibát követett el és vállalja érte a büntetést.

Mondjuk ez az, amit nem tudhatunk pontosan, Laci.

Ha defaultból kétkedünk az ilyesfajta megtérésekben, akkor egyfelől nem tartjuk hitelesnek az evangélimokat, amik tele vannak ilyenekkel, másfelől pedig a saját megtérésünkkel sem lehetünk szelídebbek. Úgy pedig nem marad egy keresztény sem a Földön.

Hát igen, nem szeretném senki hitének az alapjait megtámadni.

Értem hogy a megtérés központi dolog a kereszténységben, de attól hogy valaki kijelenti "megtértem", nem biztos hogy őszintén mondja.
Ha jól tudom, a katolikusoknál is csak akkor jár feloldozás ha valaki őszintén baánja a bűneit, de az nem ér hogy megteszem amit nem szabad, aztán a hétvégén majd úgyis meggyónom.

Mindnyájan mindig olyat teszünk, amit nem szabad. A keresztény ember alapvető érzése, hogy halálraítélt, aki kegyelmet kapott.
Ezért (sem) gondolkodhat másképp a halálos ítéletről.

kedves rágcsáló ! (írj, ha van jobb, csak hát nehéz a megszólításod)

Akkor mégiscsak nem az az optimális, ha életfogytiglan tényleges vagy feltételes szabadlábbal 20 év múlva esettől és elkövetőtől függően, mert:

-nem kis időre elválasztod a társadalomtól, hogy több kárt ne okozzon

- van idő, hogy kiderüljön, ha ártatlan esetleg (és én a móri hibás ítéletre gondoltam)

-ha fiatalkorú az elkövető sokmindenre ráébredhet 20 év alatt, mert egyszerűen 14-19 éves korban nem érzik az élet súlyát, mert nincsenek is tudatában

- nem élhet vissza a politika a halálbüntetéssel

-és ESÉLYT adsz a változásra/megtérésre, ami azért létezik, ellenkező esetben totálisan kizárod

Ez off, meg lehet, hogy illetlenség is, de nagyon fúrja az oldalam, hogy netán a neved onnan jön, hogy ezt egyszer erdélyiként valakitől "titulusként" megkaptad...?

Jólesik hogy megkérdezted, nem illetlenség.

A nevem az egyik álmommal kapcsolatos, nem "titulus". Viszont valóban erdélyi vagyok.

Egyébként szeretem a patkányokat, mint állatokat. Értelmesek, alkalmazkodnak, érző lények, és egy ilyen kis állatnak is van önérzete, legalábbis azoknak akikkel személyesen megismerkedhettem :)

A patkány amúgy is sikersztori: kiirtottuk a természetet, az állatokat, mindent, erre ők beköltöznek a városainkba, jól érzik magukat és életben maradnak.

Furcsa hogy sajnálkozunk a kihalóban lévő állatfajok miatt, a patkányt pedig épp azért utáljuk, mert nem jutott erre a sorsra.

Köszi a választ!
Ez egészen új értelmet ad a "patkánykodik" szónak! :) Egy önérzetes, élelmes túlélő...
Minden jót.

Csak itt, csak nektek, egyik kedvenc versem:

/Pilinszky János: Bűn és Bűnhődés/ (Sheryl Suttonnak)

"A befalazott képzelet
még egyre ismételgeti -
A pillanat villanyszék trónusán
még ott az arc,
sziklába mártott nyakszirt,
gyönyörű kéz -
pórusos jelenléted.

Még tart a nyár.

Ereszd le jogarod, királynő."

Most dolgoznom kell, kellemes hétvégét mindenkinek.

Mennyire ide kapcsolódik ez a vers!

A múlt század '90-es évei. Dél-Afrika. Nelson Mandela. Nizottság az Igazságért és a Kiengesztelődésért, élén Desmond Tutu. Célja megállítani a bosszúlavinát. "Gyógyulásra nagyobb szüksége volt az országnak, mint igazságszolgáltatásra."
És egy történet, amit Philip Yancey Rejtjelek egy másik világból (Rumors of Another World) c. könyvéből másolok ide nektek:
"Az egyik meghallgatáson egy van de Broek nevű rendőr idézte fel azt az esetet, amikor rendőrtársaival lelőtt egy tizennyolc éves fiút, majd, mintha egyszerűen csak húst sütögetne, elégette a holttestet, hogy megsemmisítse a bizonyítékokat. Van de Broek nyolc évvel később visszatért ugyanahhoz a családhoz, és az apát is letartóztatta. A feleségnek pedig végig kellett néznie, ahogy a rendőr a férjét egy farakáshoz kötözi, benzinnel leönti és felgyújtja. A tárgyalóteremben a légy zümmögését is lehetett hallani, amikor az idős asszony, aki előbb fiát, majd férjét is elveszítette, szólásra emelkedett. - Mit kíván Van de Broek úrtól? - kérdezte a bíró. Az asszony azt kérte, hogy Van de Broek menjen vissza oda, ahol elégette a férjét, és szedje össze a hamvait, hogy méltó módon eltemethesse. A rendőr lehajtott fővel beleegyezett. Az asszonynak azonban volt még egy kérése: - Van de Broek úr az egész családomat elvette tőlem, bennem mégis maradt szeretet. Szeretném, ha havonta kétszer meglátogatna a gettóban, és velem töltené a napot, hogy anyja lehessek. És szeretném, ha tudná, hogy Isten megbocsát neki, és én is megbocsátok. Szeretném átölelni, hogy tudja, valóban megbocsátok. Miközben az idős asszony elindult a tanúk padja felé, a teremben néhányan spontán elkezdték énekelni az 'Ó, érthetetlen kegyelmet'. Van de Broek azonban nem hallhatta a himnuszt, mert az események hatására elveszítette eszméletét.
(...) 'Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval!' - mondja Pál. Nelson Mandela és Desmond Tutu megértette, hogy amikor valaki gonosz cselekedetet követ el, akkor azt csak a másik válasza győzheti le. A megtorlás és a bosszú csak a gonoszt konzerválja. Az igazságszolgáltatás megbünteti a rosszat. A gonoszt csak akkor lehet legyőzni jóval, ha a sértett fél átvállalja, 'feloldja', s nem engedi, hogy tovább pusztítson. Így működik az a másik világból származó kegyelem, amelyre Jézus tanított bennünket életével és halálával."

Helyesbbítés: Bizottság az Igazságért...

Én most kérdezni szeretnék, mert bevallottan hülye vagyok a Biblia tényleges ismeretében. Ugyanakkor olvasva miklosihcsaba dél-afrikai történetét a kegyelem gyakorlásáról nem tudom elhinni, hogy az ne legyen szintén megfogalmazva, hogy az ember itt e földi létben fel is léphet az erőszakkal szemben. Mert, ha pl. azt a rendőrt az első alkalommal lekapcsolják, akkor az apa nem hal meg ugyanolyan értelmetlen és szemét módon. Hol olvashatnám a releváns részt erről ?Köszi.

erőspista,

Eszter története valami hasonlóról szól.

Köszönöm ! Találtam egy jó anyagot, több magyarázó kiegészítéssel, ami nekem jól jött :)
(www.calvarychapel.com/assets/pdf/translations/hu_pc5000_esther.pdf)

Egyébként szerintem így minden olvasmányosabb, ha van egy hétköznapi példa, kapcsolódási felület.

Szucsteri, ez nagyon... szép!

Úgy értem, világéletemben halálbüntetés-ellenes voltam, pont azért, mert szégyenletes az emberiség részéről. Mert egzisztenciális értelemben, lényegi értelemben ugyanolyan gyilkosság, mint minden gyilkosság.

A szégyent, ami a gyilkos elkövet, nem törli el a másik szégyen, amit a társadalom a gyilkos ellen elkövet.

Minden bűn jóvátehetetlen.

Anno, a West Wing (Az elnök emberei) című sorozat egyik részében ezt amerikai oldalról nagyon jól kivesézték...

"The United States is one of five countries that puts to death people under 18. The others are: Nigeria, Pakistan, Saudi Arabia and Iran."

Egyébként az USA esetében elgondolkodtató az is, hogy 2,3 milliónyi börtönben lévő elítélt van. Majd 1%-a a lakosságnak...

"Itt az ítélet pusztán alaki,
mindig kell a börtönbe valaki."

(Kosztolányi Dezső)

Csöncsön, ez jó.

"úgy akarjátok megtanítani a gyerekeiteket, hogy ne öljenek, hogy közben kivégeztek embereket?"
az alapkérdés, hogy szabad-e büntetésből ölni, az sima ügy. Igen. A gond az, hogy nem mindig elég biztos a dolog, lásd mór. De amikor egyértelmű, akkor egyértelmű. Hogy az idézetre válaszoljak:
igenis a kivégzéssel lehet gyermekeinket eltántorítani az öléstől, hisz így megtanulják, hogy nem lehet megúszni, ha bűnt követünk el. (Kivégzés nem= ölés.)

A halálbüntetést büntetésként nem pártolom. Egy élet elvétele minden esetben egy élet elvétele. 1+1=2. Sohasem 0.

A 'halálbüntetést' (jobb szavam nekem sincsen rá) egyedül megelőzési céllal tudom elfogadni, ahol a bűnöző konkrétan és bizonyosan veszélyt jelent a társadalomra, gyógyíthatatlan módon.

@peetmaster: "az alapkérdés, hogy szabad-e büntetésből ölni, az sima ügy. Igen." Pedig nem.
Ha pusztán teológiailag vizsgáljuk, Jézus kereszthalála óta senkinek nincs joga kijelenteni a másikról, hogy halálbüntetést érdemel. Ez a jog egyedül Isten kezében van. Vizsgáld meg, Jézus a házasságtörő asszony kivégzését is megtagadta (egyedül ő volt az a bűntelen, aki az egyébként meg nem kérdőjelezett ítélet végrehajtását megkezdhette volna), és azt mondta neki, ne vétkezzen többé.

@yanchi345:
ez az értelmezés felteszi, hogy hiszünk Istenben és a Bibliában.
Enélkül az önvédelem szempontja lép elő, és szerintem ezt a fogalmat a társadalomra is lehet értelmezni.